Ács József

Johann Wolfgang Goe­the jó­sze­ré­vel egész éle­tén át dol­go­zott nagy drá­mai mű­vén, a Fa­us­ton, mely­nek tu­dás­sal el­telt cím­sze­rep­lő­je az ör­dög­gel szö­vet­ke­zik, hogy éhen ma­radt vá­gyai be­tel­je­sül­je­nek. Mephisto nem kér mást cse­ré­be, mint Fa­ust lel­két.

Né­met té­vé­film (2008)

A film fő­hő­se, az au­tó­bal­ese­te után a ze­nei élet­be vis­­sza­tér­ni igyek­vő zon­go­ra­mű­vész­nő min­dent alá­ren­del új­ra­in­du­ló kar­ri­er­jé­nek, s a jó­zan ész a jó­val idő­sebb, sármos kar­mes­ter kar­ja­i­ba ve­zér­li. Sa­ját já­té­ká­val azon­ban elé­ge­det­len: hi­á­ba tör tech­ni­kai tö­ké­le­tes­ség­re, nem ra­gad­ja meg ve­le úgy a kö­zön­sé­get, mint haj­da­nán. Még az ét­ke­zés­ben is el­ső­sor­ban az esze ve­zér­li — reg­ge­len­te pél­dá­ul a müzlistál fe­lé.

Ma­gyar do­ku­men­tum­film-so­ro­zat (2008)

A sa­ját „üdv­ta­nát” dik­ta­tú­ra ke­re­té­ben hir­de­tő Ma­gyar Kom­mu­nis­ta Párt (és ké­sőbb utó­da, az MSZMP) szov­jet min­tát kö­vet­ve kor­lá­toz­ta az egy­há­zak te­vé­keny­sé­gét: 1950 szep­tem­be­ré­ben né­hány ki­vé­tel­lel va­la­men­­nyi szer­ze­tes­ren­det fel­osz­lat­ták, tag­ja­i­kat el­hur­col­ták. Tud­ták azon­ban, hogy a fi­zi­kai kény­szer nem ele­gen­dő.

Ma­gyar film­víg­já­ték (1938)

A két vi­lág­há­bo­rú köz­ti film­gyár­tás ter­mé­kei jó het­ven esz­ten­dő­vel rö­pí­te­nek vis­­sza ben­nün­ket a múlt­ba. Má­sok a gesz­tu­sok, a hang­súly­ok, a tár­sa­dal­mi vi­sel­ke­dés­min­ták… de örök az em­be­ri gyar­ló­ság.

Ma­gyar do­ku­men­tum­film (2012)

Böjte Csa­ba és a Dé­vai Szent Fe­renc Ala­pít­vány te­vé­keny­sé­gét or­szág­szer­te egy­re nö­vek­vő tár­sa­dal­mi fi­gye­lem öve­zi. A ko­ráb­ban csak Ro­má­nia bi­zo­nyos tér­sé­ge­i­ben ta­pasz­tal­ha­tó rop­pant nyo­mo­rú­ság és mély­sze­gény­ség saj­nos Ma­gyar­or­szá­gon is ter­je­dő­ben van, ezért mind több he­lyen for­dul­nak Csa­ba test­vér­hez ta­ná­csért, út­mu­ta­tás­ért. Az ala­pít­vány in­dí­tot­ta el Pol­gár­di­ban a Don Bosco Is­ko­la­há­zat.

A kom­mu­niz­mus a XIX. szá­zad­ban egy­faj­ta is­ten­ta­ga­dó, vi­lá­gi üdv­tan­ként lé­pett szín­re, s hí­vei a XX. szá­zad­ban a tör­té­nel­mi szük­ség­sze­rű­ség kép­vi­se­lő­i­ként fel­jo­go­sít­va érez­ték ma­gu­kat a tár­sa­dal­mi be­ren­dez­ke­dés erő­sza­kos át­ala­kí­tá­sá­ra. Ha­zánk­ban a kom­mu­nis­ta pro­pa­gan­da az or­szág II. vi­lág­há­bo­rú utá­ni új­já­épí­té­sé­nek si­ke­re­it a rend­szer ered­mé­nye­ként mu­tat­ta be, ugyan­ak­kor a vi­lág­égés okoz­ta szen­ve­dé­sek­re hi­vat­koz­va meg­kezd­te bűn­bak­ke­re­ső, gyű­lö­let­kel­tő kam­pá­nya­it is azok el­len, akik­ben kon­ku­ren­ci­át lá­tott.

Ottlik Géza maga vallotta meg, hogy íróként nem volt semmi külön mondanivalója, „csak az emberi létezés és a világ teljes egésze”. Mástól ez fellengzősen hangzana, a Hajnali háztetők szerzője azonban nagyon komolyan gondolta, hogy az írónak nem véleményt kell mondania a világról, hanem ábrázolnia azt, mégpedig eredeti formájában, mielőtt még emberi ítéletekkel belegyömöszölnénk fogalmaink klisérendszerébe.

Franciaországi utunk tervezésekor eltökélt szándékunk volt, hogy felkeressük a Párizs környékén épült középkori katedrálisokat. Rouen északnyugaton Felső-Normandia, Amiens északon Somme megye, Reims keleten Champagne tartomány, Chartres délnyugaton Eure-et-Loir megye jelentős városa, valamennyi püspöki székhely.