Mephisto

Sza­bó Ist­ván Mephisto cí­mű film­je 1982-ben nyer­te el a leg­jobb ide­gen nyel­vű film­nek já­ró Os­car-dí­jat. Fő­hő­se, Hendrik Höfgen vér­be­li szí­nész. Egész éle­tén át Mephisto sze­re­pé­re ké­szül Goe­the da­rab­já­ban, s a nagy elő­adás meg­va­ló­sí­tá­sa és si­ker­re vi­te­le ér­de­ké­ben haj­lan­dó bár­ki­vel szö­vet­kez­ni. A ná­ci ha­ta­lom­át­vé­tel­lel be­kö­szönt a köz­pon­ti­lag dik­tált kul­tú­ra kor­sza­ka — nem két­sé­ges, ki­hez kell for­dul­ni és kik­nek a tá­mo­ga­tá­sát kell el­nyer­ni, ha va­la­ki sze­ret­né ki­tel­je­sí­te­ni mű­vé­szi élet­mű­vét. Má­sok­hoz ha­son­ló­an Höfgen is az­zal nyug­tat­ja ma­gát, hogy tu­laj­don­kép­pen sem­mi rosz­­szat nem tesz: nem fog­lal­ko­zik sem­mi más­sal, csak az örök ér­té­kek­kel. A leg­ne­me­sebb mű­vé­sze­tet sze­ret­né a leg­ma­ga­sabb szín­vo­na­lon be­mu­tat­ni.
„Ki­cso­da vagy?” — kér­di Fa­ust a szín­pa­don Mephistót, s el­hang­zik a sá­tá­ni fi­gu­ra hí­res vá­la­sza: „Az erő ré­sze, mely örök­ké rossz­ra tör, s örök­ké jót mível.” Höfgen örök­ké jót akar mívelni, s eszé­ben sincs, hogy rossz­ra tör­jön. A szü­net­ben a ko­pasz ná­ci tá­bor­nagy a pá­ho­lyá­ba ké­re­ti a ko­pasz­ra masz­kí­ro­zott szí­nészt. „Tö­ké­le­tes a maszk­ja! A meg­tes­te­sült Rossz, a szent Rossz! Pe­dig a te­kin­te­te mi­lyen sze­líd így kö­zel­ről, és mi­lyen pu­ha a kéz­fo­gá­sa, Höfgen! Ér­de­kes! Ta­lán ez is a szí­né­szet tit­kai kö­zé tar­to­zik, nem? Erőt és észt mu­tat­ni, ho­lott va­ló­já­ban gyen­ge az em­ber…” Ez a vér­fa­gyasz­tó je­le­net a mű csúcs­pont­ja: a Mephistónak öl­tö­zött Höfgen ke­zet ráz a tá­bor­nagy­nak öl­tö­zött Mephistóval, aki tö­ké­le­te­sen át­lát raj­ta.
Höfgen az a faj­ta szí­nész, aki azért ala­kít kön­­nyen sze­re­pe­ket, mert pu­ha, gyur­ma­sze­rű lé­lek. Igaz, így tar­tá­sa sincs. Előbb-utóbb a ha­ta­lom báb­fi­gu­rá­ja lesz. Nincs ugyan­is éles át­me­net az ap­ró meg­al­ku­vá­sok és a sá­tá­ni erők hű­sé­ges szol­gá­la­ta kö­zött. Aki so­sem sza­kít időt lel­ki­is­me­ret-vizs­gá­lat­ra, aki so­ha nem sut­tog­ja ma­gá­ban meg­ren­dül­ten, hogy „és ne vígy min­ket kí­sér­tés­be, de sza­ba­díts meg a go­nosz­tól”, azt a po­ko­li erő­tér gyor­san ma­gá­ba nye­li. Aki nem hall­gat a lel­ki­is­me­re­té­re, előbb-utóbb azok­ra fog hall­gat­ni, akik oko­sab­bak és erő­sza­ko­sab­bak ná­la, s rossz­ra tör­vén örök­ké azt mond­ják, jót mívelnek.