Általuk ad életet
Fotó: Merényi Zita

 

Az EMIT logóján földgömböt tartó két tenyér és a felirat: „Életet ad a világnak.” Ez is jelzi, hogy a hetedik egyházmegyei ifjúsági találkozó központi témája az a világesemény, amire a magyar egyház készül: a NEK. Minden ennek a jegyében zajlik ezen a három napon a Mátraverebély-Szentkutat és Mariazellt összekötő Gyöngyök Útjának egyik állomáshelyén, a Börzsöny lankáinak ölelésében fekvő Csattogó-völgyben.
Ez EMIT igazából nem tábor – fogalmaz Bárány Béla atya, a főegyházmegye hitoktatási felügyelőségének vezetője. Hervai Pál, az egyik altábor vezetője pedig kérésünkre mindjárt be is mutatja ezt a jól átgondolt programot.
A hitoktatási felügyelőség munkatársait több mint száz önkéntes szervező segíti. Kiscsoportokból felépülő, korosztályonként három egységre bontott, egyenként hatvanfős altáborokba vannak beosztva a fiatalok. Minden kiscsoportot ketten vezetnek. A „kékek”, a 11–12 éves korosztályt összefogó altábor egyik vezetője éppen Hervai Pál. Azt is elárulja, hogy a tábor szervezeti felépítése az évek során nem változott, ma is ugyanolyan, amilyennek Fogassy Judit nővér annak idején elképzelte.
Az EMIT második napján vendégeskedünk a Csattogó-völgyben.
A helyszínt a Jóisten is közösségi programokra teremtette. Óriási zöld mező nyúlik el a völgyben, erdővel körülvéve. Középen most a tábor nagy fehér sátra áll. Mellette foci- és kosárlabdapálya, körülötte apró faházak és az étkezéseknek helyet adó épület. Sikerült kifognunk július egyik leghidegebb, esős napját, így a tábor grillteraszát, a kalandparkot és a medencét csak távolról nézzük meg.
Ezen a pénteki napon Erdő Péter bíboros, prímás érkezik a fiatalokhoz. Előadásában a főpásztor az Eucharisztiáról tanít, majd szívesen válaszol a kérdésekre is. Jó egy év van hátra az eucharisztikus kongresszusig. A felkészülés eredménye azon múlik, hogy mennyire sikerül sokak személyes ügyévé tenni a világeseményt. A teológus, a kánonjogász gondolatain átsugárzott a személyes hit, a mély belső megérintettség – hangzik el később a „kékek” altáborának csoportvezetői megbeszélésén.
Előadásában a főpásztor a kongresszusra való felkészülés három évének központi témái köré csoportosította gondolatait. Az EMIT három napjának tematikáját is éppen ez határozta meg: az egyén, illetve a közösség viszonya az Eucharisztiához, majd pedig a misszió, a kilépés a világ elé.
Erdő Péter hangsúlyozta: a közösség és az Eucharisztia kapcsolatának átgondolása kulcsfontosságú, hiszen a szentmise „közösségi esemény, közösségi részesedés, és ünneplése elsődleges feladatunk”. A főpásztor felidézte az utolsó vacsorát, melyen Jézus megalapította az Oltáriszentséget. „Eledelül adta magát egy közösségi étkezés keretében, amelyen a választott nép Egyiptomból való kiszabadulására emlékeztek, azt ünnepelték a hagyomány szerint – mutatott rá Erdő Péter, majd hangsúlyozta: – Ami ott történt, az dinamikájában és erejében túllépett téren és időn”. Az utolsó vacsora idején Jézus még élt, de már odaadta értünk testét és vérét. A térben és időben gondolkodó ember számára ez paradoxon, ám Isten perspektívájában minden együtt van, számára nincs előbb és később. Isten és az ember párbeszédében mindig beleütközünk valamibe, ami az emberi értelem számára ellentmondásnak látszik – hívta fel a hallgatóság figyelmét az előadó. – Ez tipikus és elkerülhetetlen, ha az ember a látható világon túlival találkozik.
„Vegyétek és egyétek, ez az én testem, melyet értetek adok” – szavaival Jézus közösséget teremt. Közösségként beszél a tanítványaihoz, és közösségként adja nekik az Eucharisztia ünneplésének küldetését. Az apostolok megértették ezt, és az első zsidó közösségek a közös templomi ima után ünnepelni kezdték a házaknál a kenyértörést.
A teológia tanítása szerint az Eu­charisztia alkotja az Egyházat, miközben az Egyház végzi az Eucharisztiát. Az Oltáriszentségben az Egyház kegyelmi ajándékot kap. Az Eucharisztia az egész Egyház, az élők és a holtak ünnepe, „egy szuperközösség ünnepe, melynek a középpontjában Krisztus áll”. Ünneplése határozta meg, melyek azok a könyvek, amelyeket fel lehet olvasni a gyülekezetben. „Az Eucharisztián keresztül a Szentlélek vezetésével kaptuk meg tehát a szent könyveket. Így őrizzük és próbáljuk életre váltani tanításukat. Láthatjuk, hogy az eucharisztikus ünneplés, a szentmise közösségi és közösséget teremtő cselekmény. Ezért nagyon fontos, hogyan végezzük” – mondta a főpásztor, majd bemutatta azt a történelmi folyamatot, amelynek során a szentmise elnyerte mai formáját.
Ünneplésünk meghatározó eleme a tanítás, mely hangsúlyozza, hogy a hitnek megfogalmazható, átadásra érdemes tartalma van, ami Isten felé vezet bennünket. Az Eucharisztia áldozati jellegű cselekmény, amit nem megismétlünk, hanem Krisztus ígérete és rendelkezése alapján jelenvalóvá teszünk. „Kegyelmi erejével jelenvalóvá válik a krisztusi áldozat” – mutatott rá az előadó az újabb paradoxonra, arra, hogy ismét túl vagyunk időn és téren, illetve a számolhatóság, az egy vagy több kérdésén.
„Az Eucharisztia a teremtett világ találkozása a felette álló Istennel.
A szentáldozás közösségi részesedés Krisztus testében és vérében, az egész Egyházzal közösségben” – jutott vissza az előadás kiindulópontjához Erdő Péter, és hangsúlyozta: ebből a misztikus találkozásból fakad az életünkben minden egyéb. Így magyarázta a bíboros az előttünk álló eucharisztikus kongresszus jelmondatát: „Minden forrásom belőled fakad.” Majd hozzátette: az Eucharisztia nem öncél, hanem erőforrás, amit Krisztus a világ életéért adott. Ezért az a feladatunk, hogy elvigyük minden emberhez, és a segítő szeretet nyelvén közvetítsük másoknak az evangéliumot.
Az előadás után a főpásztor a fiatalok kérdéseire válaszolva a hivatását megalapozó személyes megérintettségéről is beszélt. Betekintést adott a NEK programjaiba, kiemelve a fiataloknak szóló eseményeket, és hangsúlyozta: az egyik fontos cél, hogy megszólítsuk a nem hívőket. Majd úgy fogalmazott: „A magyar Egyház attól lesz más a NEK után, amit ti a szívetekben magatokkal visztek. S az élmény, hogy létre tudunk hozni valami szépet, igazat, békéset, hogy együtt tudunk lenni egy nagy közösségben, meghatározhatja a jövőnket.”
Erdő Péter ezt a gondolatot fejtette ki az előadás után bemutatott szentmise tanításában is: „Az égből alászállott kenyér Isten ajándéka, ami életet ad a világnak azáltal, hogy életet ad nekünk. Általunk tud életté válni a világ számára. A mi fel­adatunk, hogy Krisztust elvigyük a világba. Ki kell lépnünk a templom kapuján, hogy el tudjuk juttatni az emberekhez ezt az éltető táplálékot.”
Megérintő tanítást kaptunk. A kongresszusért mondott ima a liturgia végén ezúttal mintha kicsit máshogyan, bensőségesebben szólt volna, mint máskor. Erdő Péter így búcsúzott a táborozó fiataloktól: „Legyen meg bennetek a lelkesedés, amit a Lélek tud megadni ebben a nehezen lelkesedő és nehezen kitartó világban.”
A tábor esti programja a vidámság és a mozgás jegyében telt.
„Ők a jövő katolikusai: édesanyák, édesapák, papok és szerzetesek. Ők a reményünk hordozói” – nézett boldog bizonyossággal a játékban feloldódott fiatalokra Bárány Béla atya. Tőlünk pedig így búcsúzott: „Három év múlva újra találkozunk.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..