Elfogadni, akarni, változtatni magunkat és a másikat
Fotó: Lambert Attila

 

Számos kérdéssel érkeztem a pálferis táborba. Mennyire tudott saját lábára állni a keddi alkalmak másfél éve történt megszakadása óta Pál Feri előadásainak hallgatósága? Milyen eredményeket tudtak elérni a közösségfejlődésben? Hogyan él az emberekben
az előadásokat meghatározó mentálhigiénés szemlélet, az elfogadás-akarás-változtatás a lelki-szellemi jóllét érdekében? Foglalkoztatott az is, hogyan élik meg a gyakorlatban egymás elfogadását a táborlakók. Katolikusként megérintett a kérdés, tudunk-e az érdeklő-dő keresőknek vonzó képet mutatni kereszténységünkről. Mindennek megválaszolására mindössze egy nap állt rendelkezésre; egyetlen nap betekintés egy gazdag, árnyalt világba. Szervezők, workshopok vezetői, résztvevők kalauzoltak válaszaikkal.
Idén Keszthely adott otthont a tábornak, gondosan kiválasztott helyszínekkel, gazdag turisztikai és kulturális kínálattal, a Balaton vonzó közelségével. A szállás a Pannon Egyetem Georgikon Karának kollégiumában, az előadó- és beszélgetőtermek pedig az egyetemi épületben voltak.
A mintegy háromszáz résztvevő öt altáborba volt osztva, ebben a keretben zajlottak a napközbeni programok, esténként pedig közös eseményekre hívták össze a tábort. Különutas volt az Open Sky tábor, ahol 20–35 év közötti fiataloknak tartottak önálló programot.
Az összeszokás már az előtáborokban megkezdődött. Akik rá tudták szánni idejüket, három napot tölthettek együtt: tánc, vitorlázás borkóstolóval, kerékpáros program Balaton-kerüléssel, kenuzás, művészeti és önismereti foglalkozássor szerepelt a lehetőségek között. A nagytábor gazdag programja komoly választás elé állította a résztvevőket. A két főelőadást Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus és Dúll Andrea környezetpszichológus tartották. Az utolsó este Pál Feri atya mutatott be szentmisét, és tanítása útnak indító üzenetet adott a táborlakóknak.
A gerincet a közös túrák, kirándulások mellett work­shopok alkották, a következő témákban: önismeret, kommunikáció, közösségépítés, irodalom, párkapcsolat, relaxáció, meditáció, ima, teremtésvédelem, testalkat-workshop stylisttal, kézműveskedésben agyagozás és gyöngyfűzés. Új kezdeményezés volt, hogy a résztvevők is vállalhattak work­shopot, szakmájuk egy-egy érdekes témáját bemutatva. Így szó volt például a hídépítésről, a méhek életéről és még sok másról.
Nagy szerepet kaptak a szórakoztató programok is. Volt társas- és néptánc, tábortűz, éjszakába nyúló karaoke, bulizás. Tematikus társalgósarkok várták azokat, akiknek még nem volt elég a komoly beszélgetésekből, de volt filmklub, klasszikus és gitárzene, teaház is. Mindehhez karnyújtásnyira a Balaton. Tengernyi élmény – ahogy ígérték a szervezők, a résztvevők pedig nem haboztak, valóban fejest ugrottak a színes forgatagba.

***

Ebbe csöppentünk bele fotós kollégámmal szombaton kora reggel. Csatlakoztunk a reggelizőkhöz, és megszereztük az eligazító információkat. A szervezők részéről Fogarasi Barbara fogadott minket. Kilencedik alkalommal segíti munkájával a tábor életét, szinte a kezdetektől ott volt a mára közel száz főre bővült önkéntesi csapatban, és évek óta a szűkebb, húsz-harminc fős szervezői gárdának is tagja. A pálferisek közt talált párt, akivel együtt bekapcsolódtak a pálferis házasközösségbe is. Ennek több tagja is jelen van a táborban a harminc szülő és mintegy harminc gyerek között. „Jelenlé­tük fontos, mutatja a reményteljes jövőt. Ugyanakkor vigyázunk, ne keltsünk rossz érzést” – magyarázza Barbara, utalva arra a nem titkolt helyzetre, hogy sokan párkereső céllal, sokszor már érezve a megkésettséget vannak jelen a táborban. Ebben hiánypótlók vagyunk; egyedülállóknak, újrakezdőknek máshol nem igazán vannak lehetőségeik – hangsúlyozza Barbara.
Ez a családcsoport az egyike a pálferis közösségben létrejött csoportoknak. „Hét család vagyunk együtt, nagyfokú elköteleződéssel. Nem szabadidős klub, szoros összekapcsolódás a közösségünk, számíthatunk a másikra. Egymás emelése, támogatása, házasságaink megtartása a közös események által” – mutatja be magukat Hajós-Vámos Gyöngyi.
Gláser András, a Pálferi Alapítvány elnöke szerint éppen ez a közösségépítés a cél az egykor Pál Feri előadásait hallgató közönség számára. „Sokan érezzük, hogy amit a keddeken hallottunk, és valahol megváltoztatta az életünket, azt visszaadjuk. Ebből nőtt ki az önkéntesek csapata; őket, azaz magunkat szeretnénk közösséggé formálni. Most önmagunkban kell megtalálni a forrást, ahol jól érezzük magunkat, ahol megvan a fejlődés lehetősége. Egyre tudatosabban szervezzük az életünket” – számol be arról, hogyan jönnek létre különböző csoportok a nagyobb közösségen belül. Már aktív a biokertész-, a karitász-, a szenior, az ima- és az irodalmi csoport. Szeptembertől közel ötven önkéntes ajánlott fel csoportvezetést. Ez a jövő lehetősége – mondja András.
Barbara, Gyöngyi és András is régi tagjai a pálferis csapatnak. Barbara azt dicséri, mekkora szellemi tőke van a közösségben. „Az a cél, hogy lélekben jól legyünk, ezt egymás társaságával tudjuk megtámogatni. A társaság alapvonása az elfogadás. Nem a különbségekre figyelünk. Nyitottság van mindenkiben. Tudjuk, mindannyian kicsit mások vagyunk, de ugyanakkor nagyon egyformák is. Más lehet a vallási háttér, más a korosztály. Mára már ötvenes-hatvanasok is nagyobb számban vannak köztünk.” Gyöngyi a változatosságot szereti a tábor kínálatában. „Értékelem, hogy tisztelet van mindenkiben a másik iránt. Ha különbözően gondolkodunk is, tisztelettel elfogadjuk egymást.” András azt fogalmazza meg, nagy érték, hogy itt a nem katolikusok és a nem keresztények is megtalálják a helyüket. „Fogtam a fejem a 2011-es kutatásnál, hogy mennyiféle dologban hisznek a hozzánk kapcsolódó emberek. De aztán rájöttem, ez érték, hiszen meg tudjuk szólítani azokat, akiket az Egyház nem ér el. Az Egyházban évről évre nem újak jelennek meg, hanem az odajáró családoknak a gyerekei. Kevés az olyan közösség, ahol integrálni tudják az újakat. Mi azt tapasztaljuk, ha nem erőltetjük, kinyílik az ember. Sok megkeresztelkedés van, sokan elkezdenek misére járni. Azt látjuk, pre­evangelizációs értelemben ugródeszka is lehetünk.”
A táborban megadják az egyházias vallásgyakorlási formák lehetőségét. Reggelente imára hívnak a Balaton partjára, van csendesszoba, és közös ünnep a szombat esti szentmise. „Nem alacsony közös nevezőt határozunk meg, hanem megadjuk annak a lehetőségét, hogy ha valaki magasabb szinten van a vallási elköteleződésben, akkor megtalálja ennek lehetőségét.” Így a katolikusok nem kis felelősséggel vannak jelen a táborban.
A szombat esti szentmise az egyetlen alkalom, amikor az, akinek hívó szavára évek óta összegyűlik a közösség, szól a résztvevőkhöz. Szentmise, melyben a katolikus vallásgyakorlás legfontosabb elemét ünnepeljük a nyári alkonyatban, a kollégium ősfás parkjában.
Pál Feri Viktor Frankl nyomán Istenről tanít a bevezető köszöntőben. „Ki Isten? Gazdag, árnyalt és színes a viszonyunk hozzá” – néz végig a résztvevők sokaságán. Ahogy megfogalmazza: itt most katolikus módon szeretnénk kapcsolatba lépni azzal, aki „legmélyebb párbeszédeink partnere”, és a szentmise elején kérjük, segítsen leraknunk mindent, ami megakadályozza, hogy olyanok legyünk, mint szeretnénk lenni.
Az evangélium Isten országának hirdetéséről szól, ehhez kapcsolódik a tanítás. Felszabadító az üzenet, ez a görcsöktől, beidegződésektől, félelmektől, béklyóktól való megszabadulás a szónok nem titkolt célja. Arról beszél, mi szükséges ahhoz, hogy jól bánjunk egymással; hogy egymás javára legyünk – pontosabban: mi nem szükséges hozzá. „Nem szükséges ismernem a másikat, nem kell értenem sem őt, nem kell szeretnem sem őt, de még csak rendesnek, jó embernek sem kell lennem, hogy jól bánjak embertársammal. Végül pedig még csak hinni sem kell hozzá, hogy gyakoroljuk azt, amit katolikus szóhasználattal felebaráti szeretetnek hívunk. Örömhír, hogy ez ennyire egyszerű. Imádkozzunk azért, hogy gyakoroljuk az egymással való kapcsolatban ezt a jót. Az imában, megfogva egymás kezét, kifejezzük, mennyire egyformák vagyunk. Ajándékozzuk meg társainkat a bennünk lakó békével.”
A szentmisében is szép példáját láttuk a tábort jellemző nyitott, befogadó, testvéri hozzáállásnak. Feri atya magyarázatokat fűzött az egyes szentmiserészekhez, szóhasználatával – kerülve az egyházias kifejezéseket és hangsúlyozva az általános emberi tapasztalatot – is kifejezte összetartozásunkat. Sokan járultak szentáldozáshoz, és a szertartás végén hosszú sorban várakoztak áldásért Feri atya előtt. „Isten tegye bennetek teljessé a jót, amit elkezdett” – e szavakkal bocsátotta el őket. Feljött a hold, a lassan besötétedő park békéjében vittük magunkkal Isten áldását. Elfogadni, akarni, változtatni – ehhez kaptunk megerősítést tanításban, élményben, testvéri közösségben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..