Zarándoklat a közösség felé

Bukaresti magyar katolikusok közösségként még nem jártak Magyarországon. Július 3. és 6. között első – de remélhetőleg nem utolsó – alkalommal látogathattak el az anyaországba. A Kárpátok vonulatain kívül kelet felé a bukaresti Barátok temploma az egyetlen olyan hely, ahol a római katolikus magyar hívek anyanyelvükön gyakorolhatják vallásukat a moldvai csángó származású Cristinel Ţâmpu atya vezetésével. A Jóisten kegyelméből néhány napot Magyarországon tölthettek. Erről az útról számolnak be az alábbiakban.
A bukaresti Beatrice Alapítvány, a Magyar Máltai Lovagrend, valamint a magyar kormány támogatásával felejthetetlen napokat töltöttünk Budapesten és környékén. Ministránsok, kórustagok és a hívek közül néhányan vettek részt az utazáson. Az ötlet a nagykárolyi származású, jelenleg Budapesten élő történésznek, Marchut Rékának köszönhető, aki mindazt az örömöt, amit Istentől kapott, szerette volna továbbadni a testvéri közösségben. Minden akkor kezdődött, amikor tavaly év végén interjút készített Cristinel atyával, ami az Új Ember karácsonyi számában jelent meg. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy jó volna közelebbről megismerni egymást, s ezáltal erősíteni a hitet és az identitást. Így kezdődött el az utazás szervezése.
Egy zarándoklat talán leglényegesebb elemei közé tartozik a lélekben megtett út, a belső nyitottság és az odafigyelés az együttlétben. Fontos a közös utazás, hiszen kihívásokkal jár, s ez megteremti a lehetőséget a felebaráti szeretet gyakorlására. Az együttlét örömforrás, felüdíti a lelket, ugyanakkor olyan helyzeteket teremt, amikor ki kell lépnünk a komfortzónánkból, a személyes rutinunkból. Az együttlét átalakít, nevel és növekedni segít. A mi közösségünk számára ritkán adódik alkalom hasonló élményekre, ezért nagyon hálásak vagyunk mind­azért, aminek a részesei lehettünk.
Július 3-án, Budapestre érkezésünkkor busz várt minket, amely a szállásunkra vitt, Leányfaluba, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házba. Már a Keleti pályaudvartól a Duna Tv kísért bennünket. Interjú készült Cristinel atyával és a közösség néhány tagjával. A lelkigyakorlatos házban Szilágyi János görögkatolikus atya és felesége vendégszeretetét élvezhettük az ott töltött négy nap során.
Az első napunk az akklimatizálódás és a pihenés érdekében kötetlenebb volt. Miután Cristinel atya szentmisét mutatott be a ház kápolnájában, ki-ki kedve szerint fedezhette fel a környéket.
A második napon Esztergomba utaztunk, ahol megnéztük az ország legnagyobb bazilikáját. A székesegyház Szent István-kápolnájában zarándokmisén vettünk részt. A Nagyboldogasszony és Szent Adalbert tiszteletére szentelt bazilikában különleges élményben volt részünk. A Szent István megkeresztelkedésének és koronázásának helyén tartott szentmise mindannyiunk számára felemelő, hitünket erősítő volt. A bazilika kriptájában nyugvó Mindszenty József hercegprímás, Liszt Ferenc és Esztergomi miséje mind ott voltak, érezhető közelségben.
Utunkat Visegrádon folytattuk, ahol csaknem egy órányi hegymenet után – egyúttal keresztutat is járva – megérkeztünk a középkori fellegvárba, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Dunakanyarra. Mindeközben történelmi tudástárunkból felidéztük a Károly Róbert által szervezett 1335-ös visegrádi királytalálkozót, amely a mai napig velünk élő történelem.
Harmadik napunk a budapesti Országház meglátogatásával kezdődött, ahol az Elnöki Titkárság vendégeiként csodálhattuk meg a világ harmadik legnagyobb parlamentjét és benne a királyi koronázási jelvényeket. Ezt követően a budai Várban megnéztük a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt lenyűgöző szépségű Mátyás-templomot, amely mindannyiunkat imádkozásra indított. Ezután különös élményben volt részünk: a Batthyány tértől hajóval mentünk át a Gellérthegy oldalába vájt Sziklatemplomba, ahol Cristinel atya misét mutatott be, nem csupán a zarándokoknak, hanem minden templomba betérőnek. Mise után vesperást imádkoztunk a jelen lévő pálos szerzetesekkel. Befejezésül a Sziklatemplom igazgatója, Györfi B. Szabolcs elmesélte a templom történetét, és dióhéjban bemutatta a pálos szerzetesrendet is. Késő este, Leányfalura visszaérkezve, közösségünk tagjai megosztották egymással és a házigazdával élményeiket, és közösen igyekeztek megvonni a magyarországi látogatás mérlegét.
Az utolsó napon a lelkigyakorlatos ház kápolnájában bemutatott szentmisével búcsúztunk Leányfalutól, és elindultunk Budapestre, ahol volt még néhány óránk a sétára, és arra, hogy ajándékokat vásároljunk otthon maradt szeretteinknek.
Bár az idő rövid volt, a program nagyon szépnek, átfogónak, lelkiekben is gazdagítónak bizonyult. Történelemóra őseinkről az esztergomi bazilikában, vallástan, szentmise, esti zsolozsmázás a pálos szerzetesekkel Budapesten, az esztergomi kincstár megtekintése, a parlamenti látogatás, kirándulás a visegrádi várba, fürdőzés, hajózás, fagylaltozás, gitározás, vég nélküli beszélgetések, a táj megcsodálása – rengeteg élmény belefért az utunkba. A zarándoklat során közelebb kerültünk Istenhez, embertársainkhoz és önmagunkhoz is. Bár az időjárás és az egymásra hangolódás nehézségei nemegyszer próbára tették a türelmünket, bátran mondhatjuk, hogy megérte a fáradságot, mert egy jól sikerült, szép kirándulásnak voltunk a részesei. Alig várjuk a következő alkalmat!
A bukaresti római katolikus érsekség magyar közösségének felelős lelkipásztoraként hálás vagyok a közösségemmel megélt szép élményekért, és azt szeretném, hogy ezek a testvéri találkozások megismétlődjenek, s ezáltal az emberek sokkal közelebb kerüljenek a hithez, a templomhoz és Jézus szívéhez. Vegyük észre, hogy Isten munkálkodik az emberek között, a körülöttünk lévők által is, és egy adott pillanatban minden szívből jövő jótettet visszakapunk.

Cristinel Ţâmpu felelős lelkipásztor, Fekete Klára és Ferencz Anna kórustagok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..