Bukaresti magyar katolikusok közösségként még nem jártak Magyarországon. Július 3. és 6. között első – de remélhetőleg nem utolsó – alkalommal látogathattak el az anyaországba. A Kárpátok vonulatain kívül kelet felé a bukaresti Barátok temploma az egyetlen olyan hely, ahol a római katolikus magyar hívek anyanyelvükön gyakorolhatják vallásukat a moldvai csángó származású Cristinel Ţâmpu atya vezetésével. A Jóisten kegyelméből néhány napot Magyarországon tölthettek. Erről az útról számolnak be az alábbiakban.
A bukaresti Beatrice Alapítvány, a Magyar Máltai Lovagrend, valamint a magyar kormány támogatásával felejthetetlen napokat töltöttünk Budapesten és környékén. Ministránsok, kórustagok és a hívek közül néhányan vettek részt az utazáson. Az ötlet a nagykárolyi származású, jelenleg Budapesten élő történésznek, Marchut Rékának köszönhető, aki mindazt az örömöt, amit Istentől kapott, szerette volna továbbadni a testvéri közösségben. Minden akkor kezdődött, amikor tavaly év végén interjút készített Cristinel atyával, ami az Új Ember karácsonyi számában jelent meg. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy jó volna közelebbről megismerni egymást, s ezáltal erősíteni a hitet és az identitást. Így kezdődött el az utazás szervezése.
Egy zarándoklat talán leglényegesebb elemei közé tartozik a lélekben megtett út, a belső nyitottság és az odafigyelés az együttlétben. Fontos a közös utazás, hiszen kihívásokkal jár, s ez megteremti a lehetőséget a felebaráti szeretet gyakorlására. Az együttlét örömforrás, felüdíti a lelket, ugyanakkor olyan helyzeteket teremt, amikor ki kell lépnünk a komfortzónánkból, a személyes rutinunkból. Az együttlét átalakít, nevel és növekedni segít. A mi közösségünk számára ritkán adódik alkalom hasonló élményekre, ezért nagyon hálásak vagyunk mindazért, aminek a részesei lehettünk.
Július 3-án, Budapestre érkezésünkkor busz várt minket, amely a szállásunkra vitt, Leányfaluba, a Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házba. Már a Keleti pályaudvartól a Duna Tv kísért bennünket. Interjú készült Cristinel atyával és a közösség néhány tagjával. A lelkigyakorlatos házban Szilágyi János görögkatolikus atya és felesége vendégszeretetét élvezhettük az ott töltött négy nap során.
Az első napunk az akklimatizálódás és a pihenés érdekében kötetlenebb volt. Miután Cristinel atya szentmisét mutatott be a ház kápolnájában, ki-ki kedve szerint fedezhette fel a környéket.
A második napon Esztergomba utaztunk, ahol megnéztük az ország legnagyobb bazilikáját. A székesegyház Szent István-kápolnájában zarándokmisén vettünk részt. A Nagyboldogasszony és Szent Adalbert tiszteletére szentelt bazilikában különleges élményben volt részünk. A Szent István megkeresztelkedésének és koronázásának helyén tartott szentmise mindannyiunk számára felemelő, hitünket erősítő volt. A bazilika kriptájában nyugvó Mindszenty József hercegprímás, Liszt Ferenc és Esztergomi miséje mind ott voltak, érezhető közelségben.
Utunkat Visegrádon folytattuk, ahol csaknem egy órányi hegymenet után – egyúttal keresztutat is járva – megérkeztünk a középkori fellegvárba, ahonnan csodálatos panoráma nyílik a Dunakanyarra. Mindeközben történelmi tudástárunkból felidéztük a Károly Róbert által szervezett 1335-ös visegrádi királytalálkozót, amely a mai napig velünk élő történelem.
Harmadik napunk a budapesti Országház meglátogatásával kezdődött, ahol az Elnöki Titkárság vendégeiként csodálhattuk meg a világ harmadik legnagyobb parlamentjét és benne a királyi koronázási jelvényeket. Ezt követően a budai Várban megnéztük a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt lenyűgöző szépségű Mátyás-templomot, amely mindannyiunkat imádkozásra indított. Ezután különös élményben volt részünk: a Batthyány tértől hajóval mentünk át a Gellérthegy oldalába vájt Sziklatemplomba, ahol Cristinel atya misét mutatott be, nem csupán a zarándokoknak, hanem minden templomba betérőnek. Mise után vesperást imádkoztunk a jelen lévő pálos szerzetesekkel. Befejezésül a Sziklatemplom igazgatója, Györfi B. Szabolcs elmesélte a templom történetét, és dióhéjban bemutatta a pálos szerzetesrendet is. Késő este, Leányfalura visszaérkezve, közösségünk tagjai megosztották egymással és a házigazdával élményeiket, és közösen igyekeztek megvonni a magyarországi látogatás mérlegét.
Az utolsó napon a lelkigyakorlatos ház kápolnájában bemutatott szentmisével búcsúztunk Leányfalutól, és elindultunk Budapestre, ahol volt még néhány óránk a sétára, és arra, hogy ajándékokat vásároljunk otthon maradt szeretteinknek.
Bár az idő rövid volt, a program nagyon szépnek, átfogónak, lelkiekben is gazdagítónak bizonyult. Történelemóra őseinkről az esztergomi bazilikában, vallástan, szentmise, esti zsolozsmázás a pálos szerzetesekkel Budapesten, az esztergomi kincstár megtekintése, a parlamenti látogatás, kirándulás a visegrádi várba, fürdőzés, hajózás, fagylaltozás, gitározás, vég nélküli beszélgetések, a táj megcsodálása – rengeteg élmény belefért az utunkba. A zarándoklat során közelebb kerültünk Istenhez, embertársainkhoz és önmagunkhoz is. Bár az időjárás és az egymásra hangolódás nehézségei nemegyszer próbára tették a türelmünket, bátran mondhatjuk, hogy megérte a fáradságot, mert egy jól sikerült, szép kirándulásnak voltunk a részesei. Alig várjuk a következő alkalmat!
A bukaresti római katolikus érsekség magyar közösségének felelős lelkipásztoraként hálás vagyok a közösségemmel megélt szép élményekért, és azt szeretném, hogy ezek a testvéri találkozások megismétlődjenek, s ezáltal az emberek sokkal közelebb kerüljenek a hithez, a templomhoz és Jézus szívéhez. Vegyük észre, hogy Isten munkálkodik az emberek között, a körülöttünk lévők által is, és egy adott pillanatban minden szívből jövő jótettet visszakapunk.
Cristinel Ţâmpu felelős lelkipásztor, Fekete Klára és Ferencz Anna kórustagok
