Válság és emberkép

A gazdasági és pénzügyi világválság kirobbanása óta nem először hangsúlyozza a pápa, hogy „a krízis jó ösztönzést nyújthat arra, hogy elgondolkozzunk az emberi léten és etikai vonatkozásain, még mielőtt a gazdasági életet irányító mechanizmusokat vizsgálnánk”.

Melyek a gazdasági élet erkölcsi vonatkozásai? Legalább néhányat idézzünk emlékezetünkbe! Először is arra kell gondolnunk, hogy mennyi minden függ attól, hogy a gazdasági élet szereplői, a vállalkozók becsületesen elvégezzék munkájukat, idejében kifizessék a számlákat, betartsák a vállalt határidőket. Ezek is erkölcsi kérdések, a megbízhatóság feltételei.

Mélyebb szintet érint, hogy a gazdaság szereplői ne helyezzék az ember elé az anyagi hasznot, hanem az ember méltóságát, alkalmazottaik jogait, a megrendelők, vásárlók jogos igényeit tegyék az első helyre. Elkeserítő példaként gondoljunk csak a kínai gazdasági sikerek hátterében történő balesetek tömegére, a munkavédelmi, érdekvédelmi hiányokra.

Még mélyebb szinten az az erkölcsi követelmény húzódik meg, hogy a gazdaságpolitikát csak az emberről alkotott keresztény nézet teheti igazán emberivé. Nem szabad, hogy a gazdaságpolitika például családellenes, a férfi és nő házasságára épülő családban a gyermekáldást akadályozó, a házasságot megkérdőjelező, az életet megszületése előtt megtámadó eszközöket alkalmazzon.
 Meghallja-e a világ a pápa figyelmeztetését? Megértjük-e legalább mi, keresztények, hogy itt nem pusztán templomi prédikációk intelmeiről van szó, hanem a gazdaságot is rendbe tenni segítő követelményekről?

Megérti-e egyszer a Nemzetközi Valutaalap, hogy feltételei nem mondhatnak ellent ezeknek az alapvető erkölcsi követelményeknek, és csak ezeknek eleget téve jöhetnek – ahogy a pápa is mondja – a gazdasági élet mechanizmusai?

A pápa diplomatákhoz intézett beszédének ismertetése