Útkeresés egykor, útkeresés ma

Az egész napos rendezvény a Nagyboldogasszony-székesegyházban Veres András megyéspüspöknek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnökének főcelebrálásával bemutatott szentmisével zárult. A XX. század első felében a Katolikus Egyház társadalmi tanítása, a szociális kérdés előtérbe helyezése, az Egyház belső életének megújítása vallási, hitéleti fellendülést eredményezett Magyarországon. Közi Horváth József és társai e megújulás alakítói voltak. Munkájuk a hitélet terén új módszerek és eszközök alkalmazására, a nehéz sorban élők megsegítésére, a társadalmi igazságosság érvényesítésére irányult. Különböző felfogások, eszmék mentén tevékenykedtek, és a pápai szociális enciklikák szellemében szerették volna megújítani a keresztény közéletet. Az 1945 utáni politikai helyzet, különösen az egypártrendszer kialakulása és térnyerése az itthon maradottak és az emigrációba kényszerülők számára is új helyzetet teremtett, amelyre ki-ki a maga felfogása szerint adott választ. Ezeket a különböző életutakat, a Katolikus Egyház és a magyar társadalom II. világháború utáni útkeresését mutatták be a konferencia előadói, így is segítve a korszak jobb megismerését.
A tanácskozáson a résztvevőket elsőként Veres András püspök köszöntötte, a témaválasztás fontosságát hangsúlyozva. Az előadások címei is arra utaltak, hogy a tudósok nemcsak politikai szempontból kívánják bemutatni az adott korszakot, hanem nagy hangsúlyt helyeznek arra is, hogy ismertessék a korabeli szociális, társadalmi mozgásokat, melyek a maguk idejében méltán kaptak nagy elismerést Európa-szerte. Amint a konferencia címe is utalt rá, e folyamatok két korszak határán bontakoztak ki. Ma is korszakváltást élünk. Elég, ha csak a világ társadalmainak gazdasági szétszakadására vagy az európai migrációs helyzetre és az erősödő iszlamizálódásra gondolunk. Fontos, hogy Európa és Magyarország is felismerje rendkívüli felelősségét a jelen és a jövő alakításában – fogalmazott Veres András püspök. A főpásztor azt is elmondta, külön öröm számára, hogy az egyházmegyéje szülöttjéről elnevezett és a Győri Egyházmegyében működő népfőiskola hívta egybe ezt a konferenciát.
A szervezők nevében Szalai Viktor, a népfőiskola alapítója, Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja és Mészáros József, a Barankovics Alapítvány kuratóriumi elnöke is köszöntötte a megjelenteket.
Az egész napos tanácskozás előadói négy szekcióban tartottak előadásokat a II. világháború utolsó éveiben, illetve az azt követő időszakban zajló társadalmi folyamatokról, a katolikus sajtó korabeli helyzetéről, a keresztény értékeket követő politikusok útkereséséről, a szociálisan érzékeny papok és egyházi vezetők megnyilvánulásairól, illetve az emigrációba kényszerült egyházi személyek életéről és tevékenységéről. A résztvevők hallhattak például az 1943-as győri konferencia tágabb történeti és egyháztörténeti hátteréről is. A katolikus sajtó 1945 előtti helyzetét elemző előadásból a hallgatóság megtudhatta, milyen sokszínű és eleven volt egykor a katolikus közélet. Ez üzenetértékű lehet a mai kor embere számára.
Tóth Tamás pápai káplán, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára A Pápai Magyar Intézet mint az ellenállás és az emigráció római központja 1945 és 1964 között című előadásában arról beszélt, hogy a kommunista hatalomátvétel után emigrációba kényszerült katolikus papok, közéleti szereplők milyen helyzettel találkoztak Rómában, ahol államiságunk kezdetétől folyamatos volt a magyar egyházi jelenlét. Az előadó szólt arról, hogy 1948-ban Mindszenty József hercegprímás levelet küldött a Pápai Magyar Intézet igazgatójának, melyben még azt hangsúlyozta: az ott élő papokat tanulmányaik hozzásegítik ahhoz, hogy Magyarországra visszatérve a Rómában megszerzett szellemi kincsek birtokában jobban segítségükre lehessenek „megpróbált honfitársaiknak”. Ugyanezen év novemberétől azonban a kultuszminiszter, Ortutay Gyula minden anyagi támogatást megvont az intézettől. Mindszenty bíboros karácsonyi letartóztatása után pedig a Pápai Magyar Intézet (PMI) papi közösségének nem lehettek többé illúziói.
1952-ben az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének levele az intézet megszüntetéséről rendelkezett. Az 1956-os forradalom hírére az intézettel egy épületben (Falconieri-palota) lévő Római Magyar Akadémia kommunista dolgozói elmenekültek, így a PMI átvette az egész épület felügyeletét: otthonról érkezett menekülteket fogadtak be. A magyarországi hatalom 1957-ben a második emelet kivételével ismét visszaszerezte a Falconieri-palotát, így az ellentétek kiújultak – folytatta előadását Tóth Tamás. Magyarországról ekkoriban nem érkezhettek növendékek, ezért Zágon József kanonok, az intézet 1953-ban kinevezett régense azt javasolta, hogy a PMI üres helyeit töltsék fel az emigrációba kényszerült, ám tanulmányaikat folytatni akaró papokkal. Így vált a kommunisták uralta római intézet második emelete a papi emigráció fontos központjává.
Az 1964-ben aláírt részleges megállapodás lehetővé tette többek között új püspök kinevezését, illetve azt, hogy a Magyar Katolikus Egyház ismét papokat küldhessen római tanulmányokra. A papi kollégium vezetői is jelezték az illetékes kongregációnak együttműködési hajlandóságukat, s egyúttal létrehozták a Szent István Alapítványt, amely tovább segítette az emigrációt.
Tóth Tamás atya előadását követően is papi sorsokat, különböző katolikus mozgalmak kezdeményezéseit mutatták be az előadók. Kálmán Peregrin OFM Kiss Szalézról tartott előadást.
A konferencia délután a Veres András főcelebrálásával a székesegyházban bemutatott szentmisével zárult. Homíliájában a főpásztor hangsúlyozta: a szentmise szövegeiben hallottakhoz hasonlóan a tanácskozás célja is az volt, hogy újabb lépést tegyünk Isten országa felé. Kéréssel is szeretnénk fordulni Istenhez: adja meg nekünk az egységet, a közös akaratot a követésében, hiszen enélkül nem valósulhat meg országának építése – mondta Veres András. Krisztus segítséget is adott ahhoz, hogy e közös akarat létrejöhessen: elküldte nekünk a Szentlelket, hogy megérthessük az evangéliumot, s megalkotta az Egyházat, amely Krisztus második eljöveteléig az üdvösség felé vezeti az embereket, és megőrzi a kinyilatkoztatás tisztaságát – fogalmazott a megyéspüspök.
A konferencia résztvevői így határozhatták meg az Egyház mindenkori szerepét: tagjai közt mindig voltak, akik az útkeresés során akár a vértanúságig is elmentek, az egységet keresték, a szegényekkel való szolidaritást képviselték, és összefogásra törekedtek Isten országának építéséért.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..