Új szabályozás az ereklyékkel kapcsolatban

Új szabályozás lépett életbe az ereklyetartókra, a relikviák őrzésére és szállítására vonatkozóan, ami Isten szolgái, a boldogok és a szentek ereklyéit is érinti – ezekről rendelkezik legújabb instrukciójában a Szentek Ügyeinek Kongregációja.
Az instrukció, melyet az Avvenire, az olasz püspöki konferencia (CEI) napilapja ismertet, Le reliquie nella Chiesa: autenticit e conservazione (Ereklyék az Egyházban: hitelesítés és megőrzés) címmel jelent meg december 16-án.
Egy olyan dokumentumról van szó, mely feladatokról, felelősségről és eljárásmódról szól, hogyan is illik kezelni az ereklyéket, melyeket „az Egyházban mindig különös tisztelet és figyelem illetett meg, mert a boldogok és szentek teste, a feltámadás napjára várva itt, a földön a Szentlélek élő temploma volt, valamint a Szentszék által a boldoggá, illetve szentté avatás által elismert életszentség eszköze.”
A szöveg – mely a 2007-es Sanctorum Mater instrukció függelékét helyettesítve lép életbe – újra megerősíti a „jelentős” és „kevésbé jelentős” ereklyék közti különbség­tételt. Míg az előbbi „a boldog vagy a szent testét, annak nagyobb részét vagy a hamvasztásból származó hamvainak egészét”, addig az utóbbi „a test kisebb részeit, a boldog, illetve szent használati tárgyait jelenti, melyek az illető személlyel közvetlen kapcsolatba hozhatók”. Az instrukció az ereklyék mindkét fajtájára vonatkozóan kimondja, hogy „lepecsételt urnában vagy tartóban kell tárolni” őket, olyan helyen, mely „garantálja biztonságukat, tiszteletben tartja szakralitásukat, és tiszteletüket lehetővé teszi”.

Isten szolgái és a tiszteletre méltó hívők földi maradványai

A kongregáció dokumentuma kimondja, hogy a tartósításra és az őrzésre vonatkozó normák egyaránt érvényesek „Isten szolgái és a tiszteletre méltók földi maradványaira is, akiknek boldoggá- vagy szenttéavatási pere folyamatban van”. Az ő esetükben azonban, „amíg a boldoggá avatás szertartása által maradványaik nem emeltettek oltárra, nyilvános kultusz tárgyát nem képezhetik”.

Az ereklyék beszerzése

Az instrukció három részből áll. Az első rész tárgyalja az ereklyék beszerzésének témáját és a Szentek Ügyeinek Kongregációja ebben való szerepét. Különösen is hangsúlyos, hogy „a relikvián végzett bárminemű beavatkozás előtt” „ki kell kérni az örökös beleegyezését”, akit arra kell kérni, hogy „adományozza Isten szolgája, illetve a tiszteletre méltó személy maradványait az Egyháznak egy államilag és egyházilag egyaránt elismert jogi aktus révén”. Mindezen eljárásokban a megyés püspök (vagy eparcha) az illetékes, akinek mindvégig együtt kell működnie a Szentek Ügyeinek Kongregációjával. Ugyanennek a vatikáni dikasztériumnak a tudomására kell hozni az ereklyék őrzési helyét, illetve esetleges átszállításuk tényét (legyen az ideiglenes vagy végleges).

A püspök feladatai

A második rész az „egyházmegyei, illetve eparchiális szinten zajló munkafázist” elemzi, különösen is egy Isten szolgája „jelentősebb” ereklyéinek beszerzését és elismertetését (vagyis a konkrét hitelesítést): a jegyző, az ügyész és a posztulátor kijelölésén túl a dokumentum elrendeli, hogy a hitelesítés bármilyen művelete „a nyilvánosság bevonása nélkül” történjen, bizonyosodjanak meg róla, hogy a földi maradványok őrzésére szolgáló tároló el van-e látva pecséttel, illetve hogy az ereklye maga valóban hiteles-e.

Töredékek

A dokumentum második részének második fejezetében szó esik „a töredékekről és az ereklyék gyűjtéséről”. A rendelkezés megerősíti a „test részekre szedésének tilalmát”, ugyanakkor „kis részek és töredékek”, melyek „már elváltak a testtől”, eltávolíthatók.

Tilos a kereskedés

Az instrukció kimondja, hogy „az ereklyékkel való kereskedés teljességgel tilos, ugyanígy tilos profán vagy erre nem jogosult helyeken való kiállításuk”.
A második rész harmadik fejezete „az urnák áthelyezésének és az ereklyék másra való átruházásának” témáját taglalja. A megyéspüspöknek ebben az esetben is tájékoztatnia kell a kongregációt a szállítás kiindulópontjáról és célállomásáról, illetve ki kell kérnie az illetékes megyéspüspökök beleegyezését, ha az ereklye más egyházmegye (vagy eparchia) területére lép át.

A zarándoklatok

Az instrukció harmadik része az „ereklyék zarándoklatáról” szól. Ez esetben szintén szükség van a kongregáció teljes procedúrát illető beleegyezésére, valamint az urna indulása előtt meg kell vizsgálni, hogy a pecsétek, melyek az ereklye hitelességét hivatottak biztosítani, megfelelően el vannak-e helyezve rajta. Emellett a püspöknek ki kell neveznie egy „őrző-szállító” személyt, aki az ereklyét teljes útja során végigkíséri. Végül minderről jegyzőkönyvet kell készítenie.

Fordította: Koszoru Péter
Forrás: Avvenire

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.