Tudod, hogy a Nap a szíved?

Virrasztás az Istennek szentelt életekért – Virrasztásra gyűltek össze fiatalok a Szociális Testvérek hűvösvölgyi anyaházának kápolnájában március utolsó péntekén este, hogy az Istennek szentelt életekért – papokért, szerzetesekért, hivatásokért – imádkozzanak. A reggelig átívelő programban váltakozott taizéi jellegű imaóra, vezetett elmélkedés, keresztút, csendes szentségimádás, az álmosságon átsegítő élénk dicsőítő muzsika, gyónás, beszélgetés, egymásért kért közbenjáró ima.

A bevezető, alapgondolatot adó szentmisét Roska Péter, az esztergomi szeminárium spirituálisa mutatta be, aki homíliájában a hivatások születéséről beszélt. „Sokszor kérdezik tőlem, miért lettem pap. Nem miért, hanem kiért – szoktam válaszolni.” Ahogy a házassággal kapcsolatban is hasonlóképp zajlana a beszélgetés. A hivatás mindig egy kapcsolattal kezdődik. Először a vágyakozást adja Isten a szívünkbe, aztán a jeleket, amelyek megerősítik és valódi kapcsolattá, hivatássá érlelik az érzelmeket. Olyan hivatássá, amely aztán a „kiért” ellenállhatatlan, folytonos vonzásában leküzd minden nehézséget, átkel a tűzön is ha kell, s meglátja a pillanat küldetését: az elé kerülő, segítségre szoruló, rábízatott embert.

Tűzön és vízen át… „S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!”- gondolom Nagy Lászlóval, miközben a kápolna túlsó falának ikonján Boldog Salkaházi Sára mosolyog rám. Velünk virraszt ő is, aki annak idején a Duna vizét szentelte meg teste halálában. Virrasztásunk remény a sötétség, a halál feletti győzelemben.  Virrasztásunk minta a világ számára, hogyan lehet emlékezni halottainkra, és küzdeni jövőnkért, avagy végső soron puszta életben maradásunkért. Ahogy a várost támadók ellen őrizték az őrzők. Virrasztásunk egybeforraszt az emberiség szenvedésével, megtisztít és egybekapcsol a megváltás áldozatával. Virrasztásunkban a világ Istenvágyakozása marad életben.

Ahogy a megtört szívű Szilágyi Domonkos énekli XXIII. Himnuszában: „Mondjak neked újat magadról? Tudod, hogy tisztelnek a lelkes kövek? Tudod, hogy a Nap a szíved? Tudod, hogy Nap nélkül nincs élet? Hogy a sötétség rettenet, és nem él, aki retteg? Mondjak újat rólad? Szeretlek.”