Tiszteletreméltó II. János Pál

A milánói Rizzoli Editore adta ki. Összesen száztizennégy dokumentumot tartalmaz a boldoggáavatási ügy aktái közül. Ebben megjelent két irat 1989-ből és 1994-ből, az esetleges lemondás feltételeiről. 1989. február 15-én Wojtyla pápa ezt jegyezte fel: „VI. Pál pápa példájára (1965. február 2.) kijelentem: Abban az esetben, ha egy nyilvánvalóan gyógyíthatatlan betegség tartósan megakadályoz apostoli hivatásom megfelelő ellátásában, vagy abban az esetben, ha egy másik súlyos és hosszú akadályoztatás hasonló módon korlátoz, visszavonulok szent és kánoni hivatásomból mint Róma püspöke, és a szent katolikus egyház feje.” A Bíborosi Kollégium dékánjára – együtt a bíboros prefektussal és bíboros tanácselnökökkel, valamint a római helynökkel – bízta kérésének elfogadását, és a lemondás hatályossá tételét. Az 1994-es iratban azt veti fel II. János Pál pápa, hogy nem kellene-e hetvenöt éves korában lemondania, mint a többi püspöknek. Azonban arra az eredményre jutott, hogy „nyugalomba vonult pápának nincs helye az egyházban”, ahogyan egyik kórházi kezelése során orvosainak mondta. Lemondásra vonatkozó döntésének teológiai és történeti szempontjairól tanácsot kért. Joseph Ratzinger bíborossal tárgyalt erről. A kötetben megjelent dokumentumból kiderül, hogy az olasz titkosszolgálat 1981-ben – röviddel Ali Agca merénylete előtt – figyelmeztette a pápát a baloldali Vörös Brigádok elrablására vonatkozó tervéről. A kötet érdekes tényeket közöl Wojtyla pápa megítéléséről az olasz politikai élet részéről. A Lega Nord nevű párt például Olaszország egységére nézve veszélyesnek tartotta a pápát. II. János Pál pápa önmegtagadó, aszketikus életére mutat rá a kötetben olvasható vallomás rendszeres böjtjeiről és önmegtagadásairól. Kiderül az is, hogy vezeklőövet hordott, és más vezeklő gyakorlatokat is alkalmazott, Szent Pálnak a kolosszeiekhez intézett szavai szerint: „Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből, Testének, az egyháznak javára.”