„Ti az Egyház kincsei vagytok”
Fotó: Németh Péter

 

A szentmisén mintegy száznyolcvan házaspár újította meg ígéretét. Hasonló ünnepet még soha nem tartottak a Győri Egyházmegyében – ez volt az első alkalom, hogy egyházmegyei szinten szervezték meg a jubiláló házaspárok hálaadását, hagyományteremtő szándékkal.
Veres András püspök szentbeszédében hangsúlyozta: az ember elemi szükséglete, hogy szeressen és szeressék, s az egyik elválaszthatatlan a másiktól. Nem élhetünk szeretet nélkül, hiszen emberségünk lényege a szeretet ajándékában áll. A szeretet általában is fontos az emberi kapcsolatainkban, de van egy olyan dimenziója, amely kizárólagosságot, hűséget igényel. Miként Antoine de Saint-Exupéry fogalmazott: a szeretet csak ott lehetséges, ahol a döntés visszavonhatatlan. Hűséges házasság nélkül elképzelhetetlen a család: a gyermekek számára a szülők feltétel nélküli, hűséges, áldozatos szeretete biztosítja azt a környezetet, amelyben gond nélkül, a szeretetet, az áldozatkészséget elsajátítva növekedhetnek, fejlődhetnek.
Veres András püspök felhívta a figyelmet a házasságot fenyegető külső és belső veszélyekre. Beszélt arról, hogy léteznek olyan ideológiák, amelyek megpróbálják aláásni Isten törvényét, a házasság szentségét. Ilyen például a nyitott házasságot hirdető eszme, amely szerint figyelmen kívül lehet hagyni a házastársi hűség követelményét. Vannak, akik puszta formalitásként tekintenek a házasságkötésre. A látszólag könnyebb út választására sarkalló, kívülről jövő kísértések mellett jelen vannak a házasságban az emberi bűnökből, gyengeségekből, esendőségből fakadó nehézségek, feszültségek is. A házastársi kapcsolatban felmerülő bizonytalanságok idején az Isten iránti bizalom, a belé vetett közös hit és a kölcsönös szeretet segít kiutat találni a válságból. Az Úr megbocsátja bűneinket, és nekünk is ezzel az irgalmas, mindent megbocsátó szeretettel kell a másik felé fordulnunk, ahogyan Jézus tanította. Akkor biztosan nem lesz olyan nehéz­ség, amelyet ne tudnánk legyőzni Isten segítségével, az irgalmas szeretet által.
A főpásztor köszönetet mondott a házaspároknak hűségükért, életpéldájukért: „Szeretném megköszönni mindnyájatoknak, hogy vagytok. Ti vagytok a világ világossága, ti vagytok a föld sója, ti hegyre épült város vagytok, amelyet nem lehet elrejteni. És ma különös módon szükség van arra, hogy világítsatok életpéldátokkal.” A főpásztor arra bátorította a jubiláló házaspárokat, hogy a Kossuth-díjas íróhoz, Németh Lászlóhoz hasonlóan készítsenek mérleget a közösen megélt tapasztalatokról. Németh László így vallott feleségének házasságukról: „Három közös alkotás őrzi az együtt (…) végigküzdött évtizedek eredményét. Az első: a család. (…) Másik közös alkotásunk, mely nem sokkal több jogon viseli, mint lányaink, csak az én nevemet: a mű. (…) De akármilyen szép a család, jelentős a mű, legcsodálatosabb közös alkotásunk mégis: a viszonyunk. (…) Így lépünk át az ötödik közös évtizedbe, melyről nem tudjuk, mikortól lesz csonka, holtbiztosan még azt sem, melyikünkre ragasztja az özvegy nevet; egy a biztos, hogy az eddiginél is nagyobb szükségünk lesz benne egymás melegére.”
„Mi büszkén tekintünk fel rátok. Annak idején, amikor Szent Lőrinc diakónustól a bíró az Egyház kincseit követelte, ő elé állított egy sereg szegény, beteg embert, mondván, ők az Egyház kincsei. Ti is az Egyház kincsei vagytok. Isten éltessen, segítsen benneteket ezután is!” – buzdította a jubiláló házasokat Veres András.

Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája