Hívő emberekként igyekszünk megnyugodni abban a meggyőződésben, hogy nem a megsemmisülés felé tartunk, vár ránk Valaki. Valóban, igen nagy érték vagyunk a szemében, örök otthont készített számunkra. Jézus maga beszélt erről az evangéliumban, tehát nem fér hozzá kétség.
Mostanában mégis különös gondolat foglalkoztat. Az evangélium rámutat, hogy nem csupán arra kell gondolnunk: Jézus vár minket. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nekünk is várnunk kell őt. Mint az urukat menyegzőről hazaváró szolgáknak, hogy amikor zörget, azonnal ajtót nyissunk neki.
Várjuk hát haza, körünkbe Jézust, aki ugyancsak vár minket. Nem a csillagos mennyországba megyünk, nem is csak szomorúságunk örömmé változását várjuk. Életünkben igyekeztünk reménykedni a Jézussal való találkozásban. Nem voltunk elegek önmagunknak. Találkozni készültünk azzal, aki vár minket, és akit reménykedve várnunk kell.
