Szofi néni századik születésnapjára (2013. május 18.) Rosdy Pál kollégánk írt köszöntőt. Az ő szavaival emlékezünk és búcsúzunk: „1947. március 30-án lépett a lap szolgálatába. Megteremtette az iratkezelést, kialakította a levelek iktatási rendjét,
és főként a sajtóarchívumot, amely nélkül egyetlen szerkesztőség sem dolgozhat. A technikai fejlődés azután lehetőséget teremtett ennek az archívumnak az elektronikus megőrzésére – részben még ezt a munkát is maga irányíthatta. A gyűjtemény számos olyan anyagot is tartalmaz, amelyek az évtizedek során fontos egyháztörténeti dokumentummá értek, s közülük nem egy kizárólag az Új Ember archívumában lelhető fel. Szofi néni életműve már csak emiatt is különösen jelentős. A folyamatosan bővülő könyv- és dokumentumtár rendben tartása, megőrzése egyre sokasodó feladatot jelentett Szofi néni számára. De ő ennél is jóval többet adott az Új Ember munkatársainak és a világnak. Nemcsak művelt, hanem intelligens szemléletével beszélgetőtársa tudott lenni az idősebb és a fiatalabb munkatársaknak egyaránt. Megmaradt közéleti érdeklődése, s nagy tapasztalata, emberismerete ellenére sem keseredett meg életérzése. Persze ő sem mosolyog mindig felhőtlenül, mégis: nemcsak fényképein őrizzük mosolyát, bátorító, szellemes mondatait.”
(Szofi néni temetéséről később intézkednek.)
