Szeretni kell őket, nem téríteni

Az iskolanővérek a világ harmincöt országában tanítanak. A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek kongregációja Magyarországon is működtet négy oktatási intézményt, illetve kollégiumot: Budapesten, Debrecenben, Szegeden és Makón. Néhányan külföldi missziós tevékenységet is folytatnak. Fidelis nővér egy évet töltött az északnyugat-afrikai Gambiában. Amikor hazatért, előadásokat tartott, adományokat gyűjtött; ha Isten is úgy akarja, szeretne még visszamenni a harmadik világba.

– Nem téríteni kell – hangsúlyozza a nővér -, hanem együtt lenni velük és szeretni őket.  Gambia különben is muzulmán ország; többnejűség van. De mivel az az iskola, ahol ő tanított, viszonylag magas színvonalúnak számít, a szülők arra az időre elfelejtik vallási hovatartozásukat, amíg a gyerek oda jár. A magas színvonal, európai mércével mérve igencsak alacsony. Fidelis nővér kapott harminckét kihegyezetlen ceruzát, és azzal „felfegyverezve” harminckét gyereket, elkezdte az oktatást. Sokra nem lehet jutni ott, ahol nem lehet házi feladatot adni, mert nincs otthon toll, papír, világítás, és a szülők analfabéták.

Az iskolát nem az iskolanővérek tartják fenn a gambiai Somában. Ők egy varrodát működtetnek ugyanott, hogy a fiatal lányok kezébe szakmát adjanak. A víz nagy kincs. Fúrattak egy kutat, de mivel áram nincs, egy aggregátort is be kellett szerezniük. Ahhoz viszont a fővárosból kell benzint hozatni. Ha hoznak. Azt mondja a nővér: sokkal többet tanult ez alatt az egy év alatt, mint amennyit tőle tanulhattak. Megtapasztalta, milyen kevés kell ahhoz, hogy boldogok legyünk. Igazságosság és közösségi élmények. Általában tizenkét gyerek ült körül egy tálat, amin rizs volt és egy darabka hal. De nem a legerősebb kapta ki a finom falatot, hanem szépen kicsipegették a rizst – kézzel esznek -, aztán a halat tizenkét apró darabkára tépték, hogy mindenkinek jusson. Nincs féktelen birtoklási vágy; ami az enyém, az a tied is elven működnek a dolgok.

Pedig az életük szüntelen küzdelem. Szedik áldozataikat a trópusi betegségek, nincs orvos és védőoltás. Ki hinné, hogy a világ másik végén, a fejlett Kanadában is vannak szegény és kirekesztett közösségek. Az őslakosságot magára hagyja az állam, ha nem illeszkedik be a „civilizációba”. Eszkimók és indiánok körülbelül 1,3 millióan élnek még Kanadában. Julianna nővér Hamiltonban töltött öt hónapot, indiánrezervátumokba járt ki egy ottani iskolanővérrel, Mary Jeanne Davidsonnal. Némelyik rezervátumban van víz – amelyik bizonyos engedményekkel tűzdelt megállapodást írt alá a kormánnyal -, a többiben nem fúrtak kutat. Tavaly karácsonykor keresztelni indultak a helyi püspökkel, Gerry Pettipas-szal. Mínusz harminc fok volt. Vittek szenteltvizet és vízforralót is. Hat kis indiánt keresztelt meg a püspök a fából ácsolt apró templomban, amiben négy éve tartottak utoljára misét. Az indiánok harca a fehér emberrel még nem ért véget. A közelmúltban három rezervátum alatt találtak olajat. Lehet, hogy mostani lakókörnyezetüktől is megfosztják azokat, akiket az egész kontinens illetne. A köztük szolgáló, gyerekeiket tanító kanadai iskolanővér kiáll mellettük. Kérdés, hogy mit nyom a latba néhány rézbőrű és egy apáca szava.

Hívják vissza Julianna nővért erősítésnek, ám egyelőre Magyarországon is sok a tennivaló. Iskolákat működtetnek, miközben egyre kevesebben vannak, s akik vannak, idősödnek. Ahogy a plébániákon megjelentek a civil segítők, az iskolanővérek is megkezdték az úgynevezett társult tagok szervezését. A vegyes, férfi-női csoportokba elsősorban azokat várják, akik mélyebben szeretnék megélni a hitüket, de a tizennyolcadik életévüket betöltött lányok missziós szolgálatra is jelentkezhetnek. A társult tag nem életre szóló fogadalmat, hanem ígéretet tesz, egy-három esztendőre. Szűkebb és tágabb környezetének jobbítására törekszik imával és jó cselekedetekkel. S ha missziós munkára vállalkozik, arra Németországban készülhet fel.

A magyar tartományhoz 96 iskolanővér tartozik

A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek kongregációja német alapítású közösség, 175 éve, 1833-ban jött létre. Magyarországra 150 éve, 1858-ban került, temesvári központtal. Jelenleg 35 országban működik, 3700-3800 nővérrel. A magyar tartományhoz – melynek határainkon kívül működő közösségek is részét képezik – 96 iskolanővér tartozik. Hat oktatási intézményt, illetve kollégiumot tartanak fenn: Budapesten, Debrecenben, Makón, Nagybecskereken (Szerbia, Bánát), Szegeden és Szovátán (Románia, Erdély).