Szeretettel, kedvvel, erővel
Fotó: Lambert Attila

 

A templom első pad- és széksorait ezúttal a bérmálkozók és a bérmaszülők foglalták el. Huszonkilencen voltak a hittanosok és a kateku­men­cso­port tagjai. E szám nagyságát akkor érthetjük igazán, ha tudjuk, az újpesti plébániához iskola is tartozik. A bérmálkozást hosszú felkészülés előzte meg. Hagyomány ugyanis, hogy a szentség vételére készülők – a folyamatos katekézis mellett – plébánosukkal és kortárs segítőikkel elvonulnak egy hosszú hétvégés lelkigyakorlatra.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Erdő Péter bíboros, prímás volt. Horváth Zoltán, az Egek Királynéja-templom plébánosa, kerületi esperes és Matolcsy Kálmán konce­leb­rált a szertartáson.
A főpásztor szentbeszédében az evangéliumhoz kapcsolódva a feltámadásról tanított, majd a bérmálkozókhoz fordult, és a következőket mondta: bérmáláskor a Szentlélek ajándékait kapjuk, a bölcsesség, az értelem, a tanács, a tudomány, a jámborság, az erősség és az istenfélelem ajándékát. Erdő Péter a jámborság ajándékát, ezt a mai ember számára nehezen értelmezhető fogalmat igyekezett jobban megvilágítani beszédében: Miféle jámborság az, amit a Szentlélek ajándékoz nekünk? Mai nyelvünkre lefordítva a kérdést: Mit jelent a mindennapi életben vallásosnak lenni? „A Szentlélek olyan vallásosságot ad nekünk, amely megnyitja szívünket Jézus Krisztus és tanítása felé. Képessé tesz bennünket arra, hogy odafigyeljünk Jézus személyére és tanítására, újra és újra, minden egyes napon” – magyarázta a bíboros.
Horváth Zoltán plébános kérdésünkre elmondta, lelkipásztorként feladatának tekinti, hogy elősegítse a „szeretettel, kedvvel és erővel” végzett vallásgyakorlatot. Ezért vezette be a bérmálkozást megelőző négynapos lelkigyakorlatot, amelynek célja, hogy élményekkel támassza alá az elméleti képzést. Idén Kismaroson, a ciszterci nővérek monostorában készülhetett a szentség felvételére a tizenöt tizenéves, a tíz huszonéves és a négy idősebb bérmálkozó. Kortárs vezetők, az ellátásukról gondoskodó két asszony és természetesen Horváth Zoltán kísérte őket. A „nagyok” a vallásos életük mindennapjairól szóló tanúságtételek formájában osztották meg tapasztalataikat a közösséggel. „Őszinte beszámolóik sokunknak mutattak jó példát, és adtak ötleteket azzal kapcsolatban, hogy milyen sokféle módon lehet vállalni és megélni keresztény mivoltunkat” – fogalmazott Mátyus Ágota, az egyik bérmálkozó. Fontos volt számára, hogy a kiscsoportos beszélgetések során szóba kerültek a problémáik, a kétségeik is. „Sokunk hite még nem elég erős, de jó volt látni, hogy a gondjainkkal nem vagyunk egyedül. Csoportvezetőink sok kérdésünkre választ adtak, és számos jótanácsot is kaphattunk tőlük.” Keszte Panna, Klimasz Katalin és Verebélyi Luca bérmálkozók arról az örömről beszéltek, amit a közösséggé kovácsolódás jelentett számukra. „Új barátságok szövődtek közöttünk, amelyek akár egész életünkön át elkísérhetnek minket.”
A felnőttek közül Henter Zsolt bérmálkozó és párja, Ági azt hangsúlyozták, milyen jó volt megélniük a „lelkes és elkötelezett keresztény fiatalok” jelenlétét, köztük a lelkigyakorlaton segítőként részt vevő fiukét.
Mindannyian megemlítették, milyen sokat segített nekik az elmélyülésben az esti gyertyás imádkozás, a ciszterci nővéreknél tartott szentségimádás és az azt megelőző beszélgetés, amely a szerzetesi hivatásról szólt.
Balogh Terike és Gönczöl Emőke segítők így összegezték a lelkigyakorlat tapasztalatait és mindannyiunk közös vágyát: „Jó volt megtapasztalni, hogy a mag, amit a jó Isten (a keresztségben) elvetett, szárba szökkent. Imádkozunk értük, hogy a bérmálás szentsége által növekedjen bennük az elvetett mag, és sok gyümölcsöt hozzon!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.