Szeghalmi Elemér kapta a Pro Cultura Christiana díjat
Fotó: Lambert Attila

 

A díjátadó ünnepségen Veres András elmondta: Szeghalmi Elemér irodalomtörténész nemsokára betölti a kilencvenedik életévét. Ez pedig jó alkalom arra, hogy a keresztény kultúra művelésében, elmélyítésében és továbbadásában végzett munkáját magas kitüntetéssel ismerjék el.
Szeghalmi Elemér 1929. május 7-én született Budapesten. A pesti bencés gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán, magyar–történelem szakon szerzett diplomát és doktorátust. Irodalomtörténész, újságíró, kritikus, szerkesztő, esszéista; emellett a Független Magyar Írók Szövetségének főtitkára és a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének alapító és hosszú ideig elnökségi tagja is volt. Keresztény elkötelezettsége és gondolkodásmódja, valamint felkészültsége jelölte ki számára az utat, amelyet nagy hivatástudattal járt végig. 1949 és 1987 között az Új Ember külső, ezt követően belső munkatársa, 1988–89-ben irodalmi szerkesztője volt. Az 50-es évektől több évtizeden át a Vigilia című folyóirat munkatársa, 1990-től az Új Idő főszerkesztő-helyettese, 1994 és 1996 között a Nemzeti Kulturális Alap folyóirat-kollégiumának elnöke volt. Számos könyv és tanulmány szerzője és társszerzője. Munkásságát nem hagyhatja figyelmen kívül a keresztény szellemiségű irodalomtörténet. Munkája elismerésként 1991-ben megkapta a Rónay György-díjat, 1994-ben a köztársasági érdemkeresztet, majd 1996-ban a József Attila-díjat.
A kitüntetett fontosabb művei: Freskó és pasztell (tanulmánykötet); Ambrus Zoltántól Gyurkovics Tiborig (tanulmánykötet); Keresztény küzdelmek és megtorpanások 1945–1956 (az Új Ember története); Operisták – írók és alkotások (tanulmánykötet); A magyar valóság kálváriáján (esszék). Szeghalmi Elemér 90. születésnapja alkalmából a Szent István Társulat (SZIT) ezekben a napokban jelenteti meg a szerző Borjú bécsi – D-dúrban című novelláskötetét. A könyv első példányát az ünnepségen adta át a kitüntetettnek Farkas Olivér, a SZIT igazgatója.
Írói hivatása mellett Szeghalmi Elemér 1951 és 1987 között a Magyar Állami Operaház énekkarának tagja és szólamvezetője volt. Ars poeticája így hangzik: „Ó, ne zárt falakkal övezett terembe helyezz, Uram, ha egykor felköltöznék az égi hajlékba, hanem végtelen határú és csodákat fakasztó kertjeid egyikébe. Ha érdemesnek és méltónak találsz rá, ezt add meg nekem.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..