A szegények és a keresztény hit

Aki igyekszik figyelemmel kísérni a világegyházban zajló folyamatokat, azt tapasztalhatja, hogy a közel ötven éve ismertnek számító és nagy vitákat gerjesztő felszabadítási teológia lassan közkincsévé válik a Katolikus Egyháznak. Ez a jellegzetesen dél- és közép-amerikainak tekinthető teológia az elmúlt évtizedekben nemcsak érési folyamaton ment keresztül, nemcsak tisztázódott számos félreértés, amely kialakult körülötte, de vértanúi is lettek, és az egyházi hivatal legmagasabb szintjein is pozitív visszhangra talált. A kereszténység jelenlegi helyzetére érzékeny magyar olvasók pedig végre kézbe vehetnek egy olyan kötetet, amely átfogóan bemutatja ezt a teológiai programot, mégpedig egyszerre két szempontból: dél-amerikai és európai perspektívából.
A szegények oldalán. A felszabadítási teológia címmel az Új Ember-kiadványok sorozatban tavaly év végén megjelent kötet ugyanis két nagy formátumú teológus írásait tartalmazza. Az egyikük Gustavo Gutiérrez perui domonkos szerzetes, akit általánosan a felszabadítási teológia atyjaként tartanak számon. A másik Gerhard Ludwig Müller egykori regensburgi püspök, aki a közelmúltig a római Hittani Kongregáció élén állt.
A két szerző együttes szereplése sokak szemében meglepőnek tűnhet, hiszen az egyházi közvélemény még ma is gyakran úgy tartja, hogy a felszabadítási teológia képviselői nem sok jóra számíthatnak a Vatikán részéről. Ez az előítélet egyrészt nem teljesen alaptalan, mert a hatvanas és a hetvenes években valóban adódtak feszültségek a tanítóhivatal és a dél-amerikai katolikus gondolkodás között, és vannak olyan felszabadítási teológusok (a legismertebbnek Leonardo Boff számít), akik teljesen egyéni utakon járva visszafordíthatatlannak tűnő konfliktusba kerültek a hierarchikus Egyházzal. Másrészt az említett előítélet ma már nehezen tartható, mióta több római dokumentum is kiállt a felszabadítási teológia jelentősége, sőt szükségessége mellett, s a hivatalos megnyilatkozásokban már II. János Pál idején felbukkantak jellegzetesen dél-amerikai kifejezések, például a strukturális bűn fogalma. Abban a folyamatban, amelynek során a dél-amerikai hívő reflexió közkincsévé vált az Egyháznak, nem csekély szerepe volt Gerhard Ludwig Müllernek, akit régóta személyes barátság fűz Gutiérrez­hez. Rendszeresen felkereste Peru szegény vidékeit, a nyomorúságos körülmények között élő peruiakhoz hasonlóan sokszor egyszerűen a földön aludt, és így közvetlenül megismerte azt a környezetet, amelyben megszületett a felszabadítási teológia.
Biztosan vannak olyanok, akik eleve bizalmatlanul tekintenek minden olyan teológiára, amelyhez valamiféle jelző kapcsolódik. Ám éppen az Egyház hitét egyetemi professzorként előadó, majd a legmagasabb szinten őrző Müller mutat rá arra, hogy általános egységteológia márpedig nem létezik. A hívő reflexió mindig valamilyen kontextushoz kötődik, soha nem léphet ki a történelem és az idő keretei közül – a felszabadítási teológiában pedig csupán ez az elkerülhetetlen beágyazódás ölt testet.
De mégis miről van szó pontosan? Mire törekszik, mit kíván elérni a dél-amerikai katolikus gondolkodás? Mindenekelőtt azt, hangsúlyozza Gutiérrez, hogy leszámoljunk azzal a kettősséggel, amely élesen elkülöníti egymástól a társadalmi életet és az üdvösséget, a megváltást és a történelmet, Isten országát és a konkrét életet. A két nagy terület természetesen nem mosható össze egymással, de nem is választható külön steril módon. Éppen ezért a felszabadítási teológia lényegében szervesen folytatja azokat a nagy XX. századi törekvéseket, amelyek a természet és a kegyelem pontos megvilágítását célozták (ilyen volt mindenekelőtt Henri de Lubac és Karl Rahner teológiai programja). Ha Isten nem csupán a túlvilágon várja az embert, az üdvösség pedig nem pusztán az ember belső világára tartozik, akkor mindenkinek meg kell kapnia azt a lehetőséget, hogy egész lényével, teljes emberségével kerüljön kapcsolatba Istennel életének konkrét körülményei között.
A felszabadítási teológia lényegében abból a felismerésből született, hogy vannak olyan körülmények, amelyek között az emberek egyszerűen képtelenek teljes értékű kapcsolatban lenni Istennel. Vannak olyan helyzetek, amelyek megfosztják az embert attól, hogy valódi egyén, igazi szubjektum legyen, s ezekből a helyzetekből fel kell szabadítani. Latin-Amerika kortárs vértanúi, Óscar Romero vagy Ignacio Ellacuría ezért a felszabadításért adták az életüket, s az immár magyarul is megismerhető teológiai programot is ez az igény hatja át. Középponti kategóriájában, a szegények fogalmában szintén ez az istenközpontúság érvényesül: a szegények ugyanis azok, akik nem számítanak, nem látszanak, nem részesülnek figyelemben, de egész életük megoldását Istentől várják. A felszabadítási teológia elképzelhetetlen a szegények mellett hozott döntés nélkül, de érett formája azt sem felejti el, hogy a szegényekből éppúgy lehet bálvány, mint a pénzből és a hatalomból.
Már ebből is látszik, mennyire alaptalan volt azok félelme, akik még a nyolcvanas és a kilencvenes években is attól tartottak, hogy a dél-amerikai teológusok pusztán egy szociológiai és társadalomreformátori cselekvéstervhez keresnek támaszt a keresztény hitben. Szó sincs ilyesmiről. A kötetben Gutiérrez rendszeresen kiemeli, hogy programja istenközpontú, s a szegények ügye mellett kiállva Isten országának ügye mellett áll ki. A kötet társszerzője szintén hangsúlyozza, hogy bár Dél-Amerikában kitüntetett jelentőséget tulajdonítottak a társadalomtudományoknak (olykor marxista nézőpontból), a szociológiát és a rokon tudományterületeket soha nem értékelték túl. Ebből a szempontból az európai olvasónak nehézséget jelenthet, hogy egyes szociológiai és politikai kifejezéseket (például a kapitalizmus fogalmát) másként használnak Latin-Amerikában, mint az öreg kontinensen, de e különbségnek inkább körültekintő tájékozódásra, mintsem elhamarkodott ítéletekre kell sarkallnia.
Gerhard Ludwig Müller nem riad vissza attól az állítástól, hogy a II. vatikáni zsinat egyházképének a felszabadítási teológiában jelölhető meg a legjelentősebb hatása. E kijelentésnek eleve komoly érdeklődést kell keltenie minden józan katolikusban. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy Dél-Amerikában a teológiai gondolkodás mindig összefonódik a gyakorlati igénnyel, az elvi reflexió soha nem létezhet lelkiség, sőt szemlélődő lelkiség és misztika nélkül, s Gutiérrez árnyalt elemzései szerint a posztmodern kort nem utolsósorban az jellemzi, hogy az embereknek már nincs erejük és kedvük a dolgok megváltoztatásához, akkor azok az európai katolikusok is érintve érezhetik magukat, akiknek kényelmes és nyugodt életük körülményei között nincs különösebb érzékenységük az égbekiáltó igazságtalanságra. Gutiérrez és Müller írásainak tükrében az európai embert legalább arra kell figyelmeztetnie a felszabadítási teológiának, hogy semmilyen körülmények között nem engedhető meg emberek semmibevétele, ahogyan az sem, hogy önös érdekek szabják meg, mi számít kereszténynek.

(A kötet megvásárolható az Új Ember könyvesboltjában vagy web­áruházában: bolt.ujember.hu.)