„Sokan tanulhatnak tőletek…”

A máltai államelnök, George Abela és felesége, valamint Paul Cremona érsek, a Máltai Püspöki Konferencia elnöke fogadta a pápát, aki első beszédében hangsúlyozta, hogy zarándokként érkezett Máltára. Péter utódaként azért jött el a hívek közé, hogy megerősítse őket a hitben, és csatlakozzék hozzájuk imáikban az egyetlen élő és igaz Istenhez. Szent Pál érkezését Málta szigetére úgy is lehetne értelmezni, mint a történelem egy véletlenszerű eseményét. A hit szemével nézve azonban felismerjük benne az isteni Gondviselés művét. „Nemzeteteknek továbbra is meg kellene védenie a házasság mint természetes és szentségi intézmény felbonthatatlanságát, a család valódi természetét, mint ahogy ezt teszi az emberi élet szent mivoltát illetően, a fogantatástól kezdve egészen a természetes halál beálltáig.” XVI. Benedek szólt még a vallásszabadság valódi tiszteletben tartásáról, amely mind az egyén, mind a társadalom átfogó és hiteles fejlődését eredményezi. Arra buzdította a máltaiakat, hogy adottságaikat felhasználva töltsék be a híd szerepét a Földközi-tenger népei, kultúrái és vallásai között. A sziget helyzete lehetővé teszi, hogy baráti kezet nyújtson észak és dél, kelet és nyugat felé. Hitünk szépségét fejezik ki a szentek is, akik életüket adták másokért. Közéjük tartozik Gorg Preca atya is, akit XVI. Benedek 2007. június 3-án iktatott a szentek közé. 17-én este a pápa udvariassági látogatást tett a köztársasági elnöknél. Az ajándékcserét követően magánbeszélgetést folytattak. Ezzel egy időben a palota egy másik termében Tarcisio Bertone bíboros államtitkár és a máltai miniszterelnök találkozója zajlott. A pápa este a rabati Szent Pál-barlanghoz látogatott, ahol a hagyomány szerint az apostol három hónapot töltött. Röviden imádkozott, majd köszöntötte az összegyűlt híveket. „Ma ugyanaz az evangélium, amelyet Pál hirdetett, továbbra is megtérésre buzdítja ezeknek a szigeteknek a lakóit” – mondta. Mint Péter apostol utóda, arra buzdította a máltaiakat, hogy megújult lélekkel hallgassák Isten szavát. A misszionáriusoknak az egész egyház nevében megköszönte, hogy tanúságot tesznek a feltámadt Úrról, és életüket mások szolgálatának szentelik. A főváros legnagyobb terén került sor 18-án, vasárnap délelőtt a pápai szentmisére, amelyen negyvenezer hívő vett részt. A pápa homíliájában arra buzdította a máltaiakat, hogy haladjanak elődeik nyomában, akik a különféle kultúrák legjavát ötvözték gazdag és változatos egységbe. Amit a mai világ felkínál, nem mindig méltó arra, hogy a máltaiak befogadják. Sokan arról akarják meggyőzni a ma emberét, hogy nincs szüksége sem Istenre, sem az egyházra. A máltaiak ne hagyják félrevezetni magukat. Ne higgyük el, hogy a fejlett technológia ki tudja elégíteni minden kívánságunkat, megment a ránk támadó veszélyektől. Ezzel szemben életünk minden pillanatában teljesen Istentől függünk, akiben létünk van. Csak ő védelmezhet meg a rossztól, csak ő vezethet el bennünket az élet viharaiban egy biztonságos kikötőhöz, mint ahogy Pállal és társaival tette Málta partjainál. Az apostoli nunciatúrán a Szentatya találkozott néhányakkal, akikkel papok szexuális visszaélést követtek el. A pápa szégyenkezését és sajnálatát fejezte ki az áldozatok és családjaik szenvedéséért. Imádkozott velük, és biztosította őket, hogy az egyház továbbra is minden tőle telhetőt megtesz, hogy kivizsgálja a feljelentett eseteket, hogy az igazságszolgáltatás elé állítsa a visszaélések elkövetőit, továbbá hatékony intézkedéseket valósít meg a jövőben a fiatalok biztonsága érdekében. Vasárnap délután egy katamarán hajón érkezett meg a vallettai kikötőbe, ahol közel tizenkétezer fiatal várta. Először Mario Grech, Gozo püspöke köszöntötte a pápát, majd közös éneklésre, olvasmányokra és a fiatalok képviselőinek tanúságtételére került sor. Beszéde elején a Szentatya megköszönte a fiataloknak, hogy megosztották vele gondjaikat, nagyra értékelte, hogy keresik az igazságot, és hogy meg akarják ismerni, mit kell tenniük az élet teljességének eléréséhez. Ezt követően felidézte Szent Pál alakját. Máltán különleges oka is van annak, hogy hálát adjunk Pál missziós erőfeszítéseiért, aki a Földközi-tenger vidékén hirdette az evangéliumot. A pápa felhívta a fiatalok figyelmét, hogy a Jézussal való személyes találkozás a szeretet magával sodró élménye. Amikor Isten megró bennünket életünk gyarlóságai miatt, az nem jelenti azt, hogy elutasítana minket. Azt kéri, hogy változzunk meg, és legyünk tökéletesebbek. Ezt kérte Szent Páltól a damaszkuszi úton. Isten nem utasít el senkit! És az egyház sem! Mindennek ellenére, nagy szeretetében Isten mindannyiunkat kihívások elé állít, hogy változzunk meg és váljunk tökéletesebbé. A Szentatya arra kérte a házaspárokat, a szülőket, a papokat, a szerzeteseket és a világi híveket, hogy ne féljenek, és hirdessék az evangélium üzenetét a világban. Persze ellenállásba ütköznek, hiszen a mai kultúra olyan gondolatokat és értékeket hirdet, amelyek időnként ellentétben állnak azzal, amit Jézus Krisztus megélt és hirdetett. Gyakran a keresztény hittel ellenséges csoportok hatalmas meggyőző erővel mutatják be ezeket az eszméket, amelyeket a média és a társadalmi nyomás is megerősít. „Ezért mondom nektek, hogy ne féljetek – folytatta a pápa. – Örüljetek Isten szeretetének, bízzátok rá magatokat, válaszoljatok hívására.” A fiatalokhoz fordulva a pápa hangsúlyozta: büszkék lehetnek hazájukra, ahol védelmezik a még meg nem született gyermekeket, és előmozdítják a családi élet stabilitását, elutasítva az abortuszt és a válást. Arra buzdította a fiatalokat, hogy tartsák meg ezt a bátor tanúságtételt az életről, a házasság központi szerepéről és a családi élet fontosságáról az egészséges társadalom érdekében. „Sokan tanulhatnak tőletek” – mondta Málta keresztényeinek a pápa, hiszen itt a családok gondoskodnak az idősekről, a betegekről, és a gyermekeket Isten ajándékaként fogadják be. Az európai társadalmakban az evangéliumi értékek azonban hovatovább „ellenkultúrává” kezdenek válni – de így volt ez Szent Pál idejében is. A papság évében XVI. Benedek arra kérte a fiatalokat, hogy legyenek nyitottak az Úr szavára, amellyel népe szolgálatára hívja őket a papság és a megszentelt élet formájában. A pápa beszéde végén hangsúlyozta: minden keresztény arra kapott meghívást, hogy megmutassa Isten szeretetét, amely mindenkire kiterjed. Ezért segítenünk kell a szegényeket, az elesetteket, a peremre szorulókat. Különleges gondoskodást kell biztosítani a nehézségben levőknek, a fogyatékkal élőknek. Mindent meg kell tennünk, hogy előmozdítsuk méltóságukat és életminőségüket. Figyelmet kell szentelni a bevándorlók szükségleteinek, és azoknak, akik menedéket keresnek. Baráti kezet kell nyújtanunk hívő és nem hívő testvéreinknek. A találkozót követően a Szentatya befejezte 14. külföldi útját, és visszatért Rómába.