Könyvespolcra: Pilinszky és a család

A levelek alapján nyomon követhetjük azt a folyamatot, amelynek során a költő világhírre emelkedett. Jogos büszkeséggel számolt be európai és tengerentúli sikereiről, de nagynénjei – a hozzájuk írt levelek alkotják a kötet gerincét – iránt érzett bensőséges szeretete, aggódása mit sem változott. Megható odaadással fordult hozzájuk, megnyilatkozásai jellemének és gondolkodásának vonzó jellemzőire irányítják a figyelmet. Aki személyesen ismerte, tanúsíthatja, hogy különleges személyiség volt, valósággal lebegett a hétköznapok fölött. A dokumentumok egy része mintha ezt a véleményt támasztaná alá és árnyalná, ám jó néhány levélből józan gondolkodású, a valóság apró tényeire is figyelő ember arcképe bontakozik ki, aki azért menekült a csendbe, mert abban a közegben tudta felidézni az élet legfontosabb értékeit. A vallomásos megnyilvánulásokat kísérő fényképekből visszaidézhetjük a költőt és környezetét, s megállítva az időt, élővé varázsolhatjuk őt is, szeretteit is. Kiegészítésként különféle dokumentumok, magyarázatok és korabeli bírálatok alapján megismerhetjük a költő nagybátyja, Pilinszky Zsigmond életét és pályafutását. Kora legjelentősebb Wagner-énekesei közé tartozott, fellépett a világhírű karmester, Arturo Toscanini vezényletével is. A magyar dalkultúra jelentős alakjának portréja ugyancsak értéke a könyvnek.

(Kovács Erika: Pilinszky és a család – Nap Kiadó)