Már a szentelése sem volt szokványos, amire így emlékezett: „Ötven évvel ezelőtt a körülmények úgy alakultak, hogy 1960. április 2-án egy mátyásföldi családi házban nyolcadmagammal titokban szentelt pappá Zadravetz István nyugalmazott tábori püspök. Első szentmisémet szüleim, testvérem és plébánosom jelenlétében, zárt templomban végeztem.” Mindez azért történt, mert ötödéves növendékként tizenhárom társával együtt – állami rendelkezésre – kizárták a pesti papnevelő intézetből, kitiltották minden magyar szemináriumból, mivel szembeszegültek a papi békemozgalommal. Felszentelését követően Antal atya Alsószentivánra került, ahol kántorként kapott hitoktatói engedélyt, amit öt év elteltével megvontak tőle, mert rájöttek, hogy pap. Később Halászteleken, majd Tökölön szolgált, utóbbi helyen a sekrestyés és pénzbeszedői tevékenységet is ellátta, nem kendőzve papi mivoltát. A családlátogatást úgy végezte, mint kisegítő lelkész, hiszen érvényesen felszentelt pap volt, csupán az állami engedéllyel nem rendelkezett. Tökölről Rácalmásra, majd Pomázra került. „Az életem Jézus ajándéka” – mondja gyakran. Ezt tükrözi szerény, tiszteletet érdemlő élete is. Puritán egyszerűségben, őszintén végzi szolgálatát, de emberi kapcsolatait is így éli meg. Számára Krisztus szolgálata a lehető legtermészetesebb emberi valóság, melynek alárendeli életét és halálát is. Idén fogja betölteni hetvenötödik évét, de Pomáz mellett Csobánka szolgálatát is ellátja. Most készült el a pomázi Szent István király templom belső felújítása, de tervezi az orgona korszerűsítését is. Élete Krisztusért odaadott áldozat: papja, atyja a közösségnek. Aranymiséjén hálát adunk Antal atya minden erényéért, köszönjük őt Teremtőnknek, és kérjük, hogy még sokáig tartsa meg nekünk. Isten éltesse, rendelése, akarata és szándéka szerint!
