S Miért kell éberen reagálnunk ezekre a visszaélésekre?
– Prohászka püspök nevét a két világháború között, törekvéseik legitimizálására több ízben is próbálták fölhasználni olyan erők, akikkel életében sosem vállalt közösséget. Zászlajukra tűzték a püspök nevét, idéztek tőle kiragadott részleteket, és ennek a következménye, hogy egyesek ma félelemmel gondolnak Prohászka nevére.
Meglepődve vettem tudomásul, hogy egy politikai erő most ismét Prohászka püspök nevében szervez csoportokat, próbál tömegdemonstrációkat létrehozni – összefüggésükből ugyanúgy kiragadva a püspök szövegeit -, citálja a honlapján, összekeverve őt Szálasival és Gömbös Gyulával. Úgy gondolom, hogy ezek a politikai törekvések méltatlanok a boldog emlékű püspökhöz, idegenek az ő szellemiségétől, és kötelességem az ő tiszta szellemiségét, társadalmat emelni akaró törekvését megvédeni ettől a jogtalan kisajátítástól.
A Magyar Gárda Csongrád megyében Prohászka zászlóaljat szervezett, és internetes honlaprendszerén futtatja a püspök kiragadott gondolatait.
Tehát úgy véli, hogy egyrészt túl sok Prohászka van a köztudatban, hiteles Prohászka viszont kevés.
– Az a hallatlanul mély erkölcsi válság, amelyről egyházunk sokszor beszél, ebben is megmutatkozik. Nem az igazságot keresik az emberek, amelyhez igazodhatnának, hanem eszközöket keresnek, amellyel felhívhatják magukra a figyelmet, és megpróbálják önmagukat igazolni. Ez történik a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban is, amikor Prohászka személyiségét hazug módon mutatják be, ez történik különböző ideológiai csoportosulásokban, amikor őt felhasználva akarják magukat elfogadtatni és a tájékozatlan híveket a maguk támogatására megnyerni. Minderről pedig semmiféle előzetes tájékoztatást nem kaptam.
Prohászka püspök úr számára nagyon lényeges volt a társadalmi igazságosság, a szegények melletti kiállás, az ökumenikus párbeszéd. Ezeket is jó lenne látni a különböző honlapokon, sőt, inkább ezeket kellene bemutatni.
– Ez az igazi Prohászka. Megcsodáljuk Prohászkánál azt a szellemi fejlődést, érlelődést, amelyben tisztult az ő tanítása, és ami végül elvezetett egyik utolsó írásához, a Levél zsidótestvéreimhez, című munkájához. Prohászka püspök az evangélium fényében próbálta szemlélni a világ történéseit. Megpróbálta olyanná formálni a világot, hogy abban a szegény, a magára maradt kisember is ember lehessen. Soha senkinek nem hódolt be, és senkinek sem lett csatlósa. Úgy gondolom, hogy ezért Prohászka ma nagyon is aktuális. A világ dolgairól ma is határozottan és mély értelműen, az egyház szociális tanításának fényében kell ítéletet alkotnunk. És az egyháznak meg kell szólalnia, fel kell emelnie a hangját, hogy ez a világ olyan irányba formálódjon, ahogyan Isten elgondolta, ahol az ember kiteljesedhet, békét és boldogságot találhat. Prohászka ezt szolgálta, ez a mi kötelességünk, ez a mi feladatunk is.
