Ezt csakis nemzetközi segítséggel tartja lehetségesnek, másrészt kifejtette: mindkét félnek tudomásul kell vennie, hogy vannak problémák, amelyeket – legalábbis rövid távon – nem lehet megoldani, azokkal még hosszú ideig együtt kell élni. Az izraeli és palesztin embereket kora gyermekkoruktól arra kellene nevelni, hogy elsősorban emberek vagyunk, csak azután palesztinok, zsidók, keresztények vagy muzulmánok – mondotta. Az iskoláknak, a médiumoknak és a politikának is ezt kellene sugároznia. Amíg a másikat, legyen az izraeli vagy palesztin, illetve Hamász-tag, ellenségnek nevezzük és tartjuk, addig nem lesz tartós a nyugalom. A palesztinoknak Izrael létét nemcsak politikailag, hanem ténylegesen el kell fogadniuk. Az izraelieknek pedig a palesztinokban nem csupán potenciális terroristákat, hanem olyan embereket kell látniuk, akik ezen a földön születtek és itt akarnak élni.
A Szentföld területe túl kicsiny ahhoz, hogy egymástól teljesen független két állam osztozzék rajta. A víz, az elektromosság, a közlekedési vonalak, az árukereskedelem tekintetében egyaránt megosztásra és együttműködésre kell majd törekedni. Az izraeli-palesztin konfliktus hatvanéves. Van valami reményre okot adó jel? – Számomra – mondja Pizzaballa – az egyetlen reményt adó tény, hogy nemcsak a keresztények, hanem a zsidók és muzulmánok között is vannak egyszerű emberek, akik imádkoznak a békéért, és hisznek az isteni Gondviselésben. De gondolok például arra a zsidó asszonyra is, aki a legutóbbi harcok idején azzal a szándékkal keresett fel, hogy szeretne menedéket adni néhány palesztin gyereknek a Gázai övezetből. Annak idején ferencesek mentették meg az életét. És gondolok arra a kultúrák közötti kapcsolatokat ápoló jeruzsálemi központra, ahol izraeliek és palesztinok dolgoznak együtt a megértésért.
