A rendszeres imaéletben, a személyes istenkapcsolat során válik egyre inkább nyilvánvalóvá, hogy az Isten mit képzelt el valakinek a számára, hol szeretné őt még inkább kiteljesíteni, boldoggá tenni” – vallja Sándor Filoména domonkos nővér, az Iránytű hivatástisztázó csoport egyik tagja.
A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán már második éve szerveznek hivatástisztázó kurzust olyan fiatalok számára, akik még nem tudják eldönteni, a családos vagy a papi, szerzetesi hivatást válasszák-e. „Májusban zártuk a harmadik félévet, ahová minden félévben újaknak is lehet csatlakozni. Ezeken a kéthetenkénti esti összejöveteleken az ország bármely részéről érkező fiatalok részt vehetnek. A kurzus során először az istenkapcsolat elmélyítését célozzuk meg közösen végzett imagyakorlatokkal, amelyek példát adnak a mindennapos otthoni imafeladatokhoz. A tanító részben szó volt önismeretről, Istenről, istenkapcsolatról, illetve a különféle életállapotokról. Többször hívunk vendégeket: fiatal és »régebb óta fiatal« házaspárokat, papokat, szerzetesrendek képviselőit, hogy a résztvevők élő, személyes példákat láthassanak, hallhassanak. Ezek az alkalmak jó lehetőséget nyújtanak kérdések feltevésére.” A résztvevők számából ítélve látszik, hogy van igény az ilyen összejövetelekre. Ennek a kezdeményezésnek volt a folytatása az a háromnapos hivatástisztázó kurzus, amelyet Mátraverebély-Szentkúton rendeztek meg június 25. és 28. között. A többnapos együttlét legfontosabb része a személyes istenkapcsolat építése, az Istenre figyelés – a Szentírás szavain keresztül, és személyes élettörténetem, mély vágyaim átimádkozása alapján. Az előadások az imádság és a vágyaink témája mellett a szabadságról, a megkülönböztetésről, a döntésről és a különböző élethivatásokról szóltak. Sok a kereső fiatal. Van, aki mély vágyainak felismerésével keres, mások számára a döntés nehezebb. Az persze nem várható el, hogy három nap alatt minden elrendeződjön egy ember életében, az viszont igen, hogy rendezettebben lássa életét, s így tudja, mi a következő lépés, merre irányuljon az élete. „Két dolog mozgott bennem a lelkigyakorlat előtt: egyfelől óriási magány lett úrrá rajtam, ezért érzéseimet folytonos programokkal és a barátnőimmel akartam elterelni. Másfelől a »hogyan tovább?« kérdése foglalkoztatott, mivel most fejeztem be az egyetemet. Sokféle lehetőséget látok/láttam magam előtt a továbbindulást illetően, de összevisszaság uralkodott gondolataimban. Semmi nem függött össze semmivel. A lelkigyakorlat során a magányossággal kapcsolatban már a második este választ kaptam. Addig a fától nem láttam az erdőt: Isten szeret. Ennyire egyszerű volt a felismerésem, amire három hónapig vártam. A továbbhaladás terén is kaptam Istentől sok útmutatót: a kósza érdeklődési rendszeremet valóban elkezdte rendezni. Kezdem látni az összefüggéseket, és megmutatta az Úr, mi legyen az első kis lépésem” – mondja az egyik résztvevő, Adél. Az együttlét alkalmat teremtett személyes találkozásokra, beszélgetésekre, melyek a résztvevők kérdéseit, meglátásait segítettek tisztázni, rendezni. Dani azt mondja: „Azzal a szándékkal jöttem el a lelkigyakorlatra, hogy megerősítést várok, mivel tudatosan készülök belépni egy szerzetesi közösségbe. A csendes lelkigyakorlat során az élet csodáját tapasztalhattam meg: Isten mennyire itt van mellettünk az élet apró, mindennapi dolgaiban. Isten közelebb van, mint eddig gondoltam volna.” Hogyan lehet segíteni a fiatalokat hivatásuk felismerésében? — kérdezem Bezzegh Kelemen ferences testvértől. „Elsősorban személyes tanúságtétellel, azzal a tapasztalattal, amelyet mi magunk megélünk a hivatásunkban. A tanév során a rendszeres találkozásokat és a nyári lelkigyakorlatot különböző közösségekhez tartozó szerzetesek vezetik, de házaspárok és papok is voltak már vendégeink, így a keresztény életállapotok sokszínűségével ismerkedhetnek meg a fiatalok. A hivatás találkozás, Isten és ember találkozásának a gyümölcse. Ezt segítik az önismeretre, a lelki életben való elmélyülésre vezető tanítások, gyakorlatok. A hivatás végső soron Isten titka, amelyet feltár a figyelmesen kereső ember előtt, de ennek felismerése hosszabb folyamat, keresés, tisztázás, imádság eredménye. Másokat elkísérni, segíteni ezen a nagyon személyes úton egészen különös kegyelem, mert közben mi is Istennel találkozunk, szeretetét, tetteit tapasztaljuk meg ebben a szolgálatban.” Mindenkinek, aki e világra születik, van hivatása, Istennek álma, terve van mindannyiunkkal kapcsolatban. Biztos, hogy az Úr senkit sem teremtett véletlenül. Azt akarja, hogy boldog, szabad, teljes életet éljünk, amely elvezet az üdvösségre. Hivatásunk az az életállapot, konkrét szolgálat, amelyben Isten akaratát a legteljesebben meg tudjuk élni, az az életút, amelyen a leginkább be tudjuk fogadni és tovább tudjuk adni Isten szeretetét.
