Gondolkodásomra a teológus-filozófiatörténész Nyíri Tamás volt a legnagyobb hatással. A nyitottsága, feltétel nélküli párbeszédkészsége, és az optimizmusa, hogy lehetünk korszerűen keresztények. A buzdítása, hogy igyekezzünk mindig erre törekedni, és elhinni, hogy rengeteg rossz tapasztalatunk ellenére is lehetséges. Ami magával vonja az ökumené iránti elkötelezettséget és általában mindenféle kirekesztés elutasítását is. Szociológiai tanulmányaim pedig ahhoz a felismeréshez vezettek el, hogy minden társadalom tele van megrázó igazságtalanságokkal, amelyekbe egy keresztény embernek soha nem szabad belenyugodnia. Vagyis hogy a helye mindig a legalulra szorítottak mellett van.
A hit halálugrása
Nem csak gyerekeknek!
A közösség átformál és éltet – Antióchiás jubileumi lelkinap Pécsen
Egymás szemébe tekintve megláthatjuk Istent
Szeretni születtünk – tízéves a Ceferino Ház
„Élen kell járnunk a félelmek oszlatásában”
„A közösséget építeni kell” – Jótékonysági disznóvágás Kislődön
„Itt lakom, megtaláltak!” – a leghidegebb hétvége, és akik felmelegítették
Testvérek öt földrészről
Az egyház mosolya – a Regnum „családi ünnepén”