Pio atya 1913. július 15-én levelet írt egy Annita nevű lánynak, amelyben tanácsokat ad neki – nekünk – arra vonatkozóan, hogyan viselkedjünk az őrangyallal, miként fogadjuk a belső hangokat, s hogyan imádkozzunk.
„Jézus leánya!
Szíved legyen mindig a Szentháromság temploma! Jézus növelje lelkedben a szeretet tüzét, és mindig mosolyogjon rád, ahogyan minden lélekre, akit kedvel. Szűz Mária mosolyogjon rád életed minden eseményében, és pótolja bőségesen a földi anya hiányát!
Jó őrangyalod őrködjön mindig feletted, ő legyen a vezetőd, aki irányít az élet zord ösvényein. Őrizzen meg mindig Jézus kegyelmében, kezével támogasson, hogy meg ne botolj valami kőben, s szárnyai védelmezzenek a világ, az ördög és a test csábításaitól.
Légy nagy hódolattal iránta, ó, Annita, a jóságos angyal iránt. Milyen vigasztaló a gondolat, hogy ott van mellettünk egy lélek, aki a bölcsőtől a sírig soha egy pillanatra sem hagy magunkra, akkor sem, amikor vétkezünk. Ez a mennyei lélek vezet minket, barátként, testvérként védelmez.
Végtelenül vigasztaló tudni azt, hogy ez az angyal szüntelenül imádkozik értünk, Istennek ajánl minden jó cselekedetet és mindent, amit teszünk, a gondolatainkat, a vágyainkat is, ha tiszták.
Kérlek, ne feledkezz meg erről a láthatatlan társról, aki mindig jelen van, mindig készen áll, hogy meghallgasson minket, és még inkább kész a vigasztalásra. Ó, milyen kedves meghittség, ó, milyen örömteli társaság ez, bárcsak megérthetnénk! Legyen mindig lelki szemeid előtt, gondolj gyakran az angyal jelenlétére, mondj köszönetet neki, imádkozz hozzá, légy mindig jó társa. Nyílj meg előtte, bízd rá fájdalmaidat, s mindig óvakodj attól, hogy megsértsd pillantása tisztaságát. Tudd ezt, és vésd jól az elmédbe. Ő annyira finom, olyan érzékeny! Hozzá fordulj a legnagyobb szorongás pillanataiban, és megtapasztalod majd, milyen jótékony hatással lesz rád.
Soha ne mondd, hogy egyedül vagy az ellenségeiddel vívott harcban, soha ne mondd, hogy nincs egy lélek sem, akinek megnyílhatsz, akiben megbízhatsz. Nagy vétek lenne ez e mennyei hírnökkel szemben.
Ami a belső hangokat illeti: ne aggódj, légy nyugodt! El kell kerülnöd, hogy megérintsék a szívedet, ne tekintsd fontosnak őket, mutatkozz közönyösnek velük szemben, ne vesd meg, de ne is szeresd vagy áhítsd ezeket a dolgokat. Mindig ezt válaszold e hangokra: »Jézus, ha te vagy az, aki szólsz hozzám, mutasd meg tettekben, mutasd meg szavaid hatásában, vagyis a bennem lévő szent erényekben.«
Hajolj meg az Úr előtt, bízd rá magad, a szent kegyelem segítségével fordítsd minden energiádat az erények gyakorlására, és aztán engedd, hogy a kegyelem működjön benned Isten tetszésére. Az erények azok, amelyek megszentelik a lelket, és nem a természetfeletti jelenségek.
Ne keverd össze, hogy mely hangok jönnek Istentől. Ha Isten a szerzőjük, annak egyik legfőbb jele, hogy amint meghallod e hangokat, félelemmel és zavarodottsággal töltik el a lelkedet, majd végül isteni békével. Ezzel ellentétben azok a hangok, amelyeknek szerzője az ellenségünk, kezdetben megtévesztő biztonságérzetet adnak, majd ezt követi a zavarodottság, a kifejezhetetlen rossz érzés.
Én egyáltalán nem kételkedem abban, hogy bizonyos hangok Istentől erednek, de nagyon óvatosnak kell lenni, mert az ellenség sokszor keveri bele ezekbe a saját hangját. Ettől azonban nem kell megijedned: olyan próbatétel ez, amelyen a legnagyobb szentek és a legragyogóbb lelkek is keresztülmentek, pedig ők nagyon kedvesek voltak az Úr szemében. Csak arra kell figyelned, hogy ne higgy könnyen e belső hangoknak, különösen akkor, ha kéréseik arra vonatkoznak, miként cselekedj, mit tegyél. Vigyázni kell velük, és annak az ítéletére bízni ezeket, aki vezet téged, az ő tanácsában megnyugodhatsz.
Jó tehát, ha nagy óvatossággal és alázatos, kitartó érdektelenséggel fogadjuk az ilyen hangokat. Ehhez tartsd magad, és akkor minden arra szolgál majd, hogy növekedj az érdemekben az Úr előtt. Légy nyugodt a lelkedet illetően, Jézus nagyon szeret téged. Igyekezz e szeretetre azzal válaszolni, hogy egyre növekszel az Isten és az emberek előtti szentségben.
Imádkozz hangosan is, nem jött még el az ideje annak, hogy felhagyj ezzel. Viseld el alázatosan és türelemmel a nehézségeket, amelyeket ezzel kapcsolatban megtapasztalsz. Légy kész arra is, hogy el kell szenvedned a szétszórtságot, a sivárságot, de semmiképpen ne hanyagold el az imádságot és a meditációt. Ez az Úr műve, szívesen beszélget veled a lelki fejlődésed érdekében.
Bocsáss meg, ha most lepihenek. Isten tudja, milyen fáradságos volt számomra megírni ezt a levelet. Nagyon rossz az egészségem. Imádkozz sokat, kérd, az Úr szándéka az legyen, hogy mihamarabb megszabadítson ettől a testtől.
Megáldalak a jó Francescával együtt. Azt kívánom, hogy Isten karjai közt éljetek és haljatok meg!
Pio testvér”
Forrás: Papaboys.org/Thullner Zsuzsa
