Pihenjen meg a lelked!

Hercegszántóra igyekszünk, az ottani Vodicára, magyarul Máriakertnek hívják. A község valaha jobb napokat látott. Mára feleannyian maradtak az itt élők. A szülők, nagyszülők büszkén mesélik, gyermekeik, unokáik merre élnek a nagyvilágban – aztán halkan hozzáteszik: ők meg itt maradtak egyedül.

 

A kegyhely ősforrása, a kút – így mondják – a legszárazabb időkben sem apad el. A falu szélétől közel egy kilométeres földút vezet Máriakertbe. Májustól októberig minden hónap 13-án – Szűz Mária fatimai megjelenésének napján – országos engesztelő szentségimádásra érkeznek a zarándokok, majd fatimai szentmisét mutatnak be. A mostani, szeptemberi alkalommal Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek a fő­ce­leb­ráns. Soha nem járt még a magyar egyház vezetője Hercegszántón, Baját is legutóbb 1947-ben kereste föl Mindszenty József, a Mária-évben.

A szántóföldek közepén föltűnik a tíz és fél méter magas, fémből készült Mária-szobor. Mellette szabadtéri oltár, előtte sok száz imádkozó lélek. A kegyhely kútjáig – talán két-háromszáz méterre lehet – gyönyörűen megtervezett park vezet. Polyák Imre plébános ismertet meg a történeti előzményekkel.

„1830. szeptember 7-e. Egy helybeli sokác horvát ember, Joza Grličin ökreivel szántott a Babina leda nevezetű határrészen. Vallásos ember lévén déli tizenkettőkor keresztet vetett, és elimádkozta az Úrangyalát. Elfogyasztotta a magával vitt száraz ételt, majd lement a kúthoz inni. A kút vizének felszínén egy fiatal női alakot látott, ölében egy kisgyerekkel. Először arra gondolt, Szűz Máriát látja a kis Jézussal, de amikor jobban szemügyre vette, látta, hogy az asszony karján ülő gyermek nem fiú, hanem lány. Hiténél fogva megértette, Szent Annát látja a kis Szűz Máriával.”

Gondolatom megáll ennél a pontnál: hiténél fogva megértette. A megismerés minden időben természetes és az ember számára lehetséges, szükséges módja ez: a hit annak a valóságnak a megismerésére vezet, amelyet az ész képtelen befogadni. A kettő együtt vezet el az igazsághoz.

„A jelenés híre elterjedt a környéken, ahol imameghallgatások, csodás gyógyulások történtek. Ezek hitelességét az egyházi hatóságok kivizsgáltatták, s Klo­bu­siczky Péter kalocsa–bácsi érsek 1838-ban a helyszínen járt, és kegyhellyé nyilvánította a kút környékét.”

Az első építmény, a kiskápolna 1874 és 1877 között épült, egy koluti (1920 előtt küllődi) sváb család adományából. Ötéves, paralízisben szenvedő kisfiuk gyógyulása a kegyhelyhez kapcsolódott.

„A kiskápolna közelében álló »kis Mária-szobor« egy homorúdi édesanya 1929-es álmára vezet vissza. Kislánya vakon született. Az »álom asszonya« azt mondta az anyának, vigye el lányát a szántói kegyhelyre, mossa meg a kislány szemét a kút vizében, s látni fog. A szülők az álom asszonyának utasítása szerint jártak el, a kislány arcát, szemét megmosták, mire az látóvá lett. A család hálából emeltette a Mária-szobrot.” Bálint Sándornál is olvasható – különféle történetekbe ágyazva – a jelenések sora.

A csodákat sokan kinevetik, mesének tartják. Miben tévednek az ilyenek? A csoda nem mond ellent a világ természetének; a csodát befogadó ember a lehetséges valóságot kitágítja a hit által érzékelhető tartományba.

A hatalmas Mária-szobor története a XX. század első feléig nyúlik vissza. „A trianoni határvesztést követően – magyarázza Polyák Imre – az 1920-as, 30-as évek a nagy fokú nemzeti öntudatra ébredésnek, a vallási, hitéleti fellendülésnek az időszaka. Egyre nőtt a Máriakertbe, horvátul Vodicára zarándoklók száma, mire a helyi buzgó emberek fölvetették egy templom építésének gondolatát.”

Vöő Sándor 1932-ben született, ma Indiana államban él. 1956-ban menekülni kényszerült, mert a forradalom idején részt vett a bajai városházánál a vörös csillag leverésében. Az egykori templomépítő bizottságnak ő az egyetlen, ma is élő tagja.

„A ránk maradt rajzok szerint – folytatja Polyák Imre – kéttornyú, a međugorjei templomhoz hasonló istenházát terveztek. 1949-ben kezdődtek volna a munkálatok, de a Rákosi-rendszer idején szó sem lehetett róla. Vöő Sándort évtizedekkel később, 2003-ban meglátogatta egy álom. Templomban térdelt, a színes üvegablakokon át bevilágított a nap fénye, s megszólította egy hang: »Építsd meg a házam, s világosság lészen benne.« Sándor bácsi ezt az álmot az égiek felkéréseként értelmezte: az ötvenes évek viharai miatt meghiúsult tervet valóra kell váltania.”

 


Megkereste Polyák Imre plébánost, ám kiderült, a százharmincezer dollár kevés az építkezéshez. A következő évben egy daganatos betegségből meggyógyult kisfiú szülei Chicagóban egy tízhektáros terület közepén kilenc és fél méter magas Mária-szobrot emeltettek hálából. Amikor Sándor bácsi hallott erről, megfogalmazódott benne: ha anyagiak híján nincs lehetősége a korabeli templomot megépíteni, elkészítteti az amerikai szobor másolatát. 2008. szeptember 19-én állították fel a fémbe fogalmazott Mária-szobrot, Rigó István pécsi szobrász alkotását, s október 13-án szentelte fel Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek. Ekkor hangzott el a nemzetfelajánlás. „Magunkat felajánlani annyit jelent – fogalmazott Bábel érsek –, mint másra bíznunk magunkat. Máriának felajánlani magunkat annyit jelent, hogy megújítjuk a golgotai felajánlást, s ezt tudatossá tesszük magunkban.”

 

A mostani országos engesztelő szentségimádás és a fatimai szentmise végén Erdő Péter bíboros Esterházy Pál nádor nemzetfelajánló imája alapján fogalmazta meg a Mária segítségét kérő magyarok szavait.

Keresztes Réka hercegszántói fiatal leány, másodikos szakközépiskolás Baján. Júniusban a Máriakertben bérmálták. „Az egész család vallásos, kiskoromtól kezdve mindig jártam nagymamával és szüleimmel szentmisére, s amíg el nem kerültem kollégiumba, rendszeresen ministráltam.”

Természetes módon, korosztálya nyelvén fogalmazza meg gondolatát: „Sok fiatal szerint a Mária-tisztelet nem trendi, de mindenki maga dönti el, mennyire vallásos. Szerintem egyáltalán nem gáz, ha valaki vallásos a mai világban. Fontosnak tartom, hogy az emberek higgyenek valamiben, ne csak a számítógépek világában éljenek.”

Erdő Péter bíboros a megváltás szükségességét említette beszédében: „Nincs olyan emberi beszéd, amely világosan megmagyarázhatná, sem olyan emberi értelem, amely pontosan felfoghatná a nyomorúságnak, a veszedelmeknek, a gyűlölködésnek, az önzésnek, a háborúknak azt az áradatát, amely az emberiséget történetének kezdetétől fogva szinte teljesen elborítja…

… Sokszor az az érzésünk támad, hogy valami elhibázott volt már a kezdet kezdetén, hogy az emberi társadalmak valamilyen nagy, közös, ősi bűn terhét hordozzák. Ezért romboljuk le mindig, amit építettünk, ezért találkozunk olykor az értelmetlen gyűlölködés és a bosszú csapdáival, amelyek nemzedékről nemzedékre terhelhetik egész népek életét. Ezért érezzük újra meg újra, hogy félresiklott a világ; hogy a környezetünket pusztító és végül a saját életünket veszélyeztető nagy folyamatokat napi önzésünk vagy tehetetlenségünk miatt nem tudjuk megállítani. Sokszor­ keserűen tapasztaljuk azt is, hogy jók akarunk lenni, kedvesek, szorgalmasak, barátságosak, de napról napra szégyenkezve kell megállapítanunk, már megint nem sikerült. A Biblia a bajok ősforrását az első ember bűnében, a híres eredeti bűnben jelöli meg. Ezt tetézik a történelem során az egymást követő nemzedékek újabb és újabb bűnei. Ezért szomjazott az emberiség a megváltásra…”

Magyarok, horvátok, németek és szerbek – ez utóbbiak ortodoxok – egyaránt látogatják a kegyhelyet. A szentmise előtt esni kezd, ám amikor a liturgia elérkezik az átváltoztatáshoz, egyszerre kék lyuk támad a mélyszürke égen, s azon keresztül kisüt a nap.

Mit jelent lelkileg a kegyhely? Polyák Imre plébános erre azt mondja: „Hitem szerint minden templom, kegyhely és vallási jelkép – legyen az monumentális Mária-szobor, útszéli feszület, szobor, festmény vagy más – önmagában is Isten dicsőségét szolgálja, de igazán annyit ér egy templom, kegyhely, vallási jelkép, amennyiben betölti közösségi és hitéleti célját.”

A szentmise végén bejelentették – Zsigó Róbert államtitkár, a térség országgyűlési képviselőjének jelenlétében – hogy a kegyhelyre vezető egy kilométeres útszakasz aszfaltozásához szükséges összeget augusztus végén megszavazta a kormány. S arra gondolok, jönnek majd új nemzedékek, amelyek bizonyára megépítik a templomot Máriakertben.                  

Senki nem mozdult, bár erősen vert az eső. A végén azonban kilyukadt az ég. Valaki talán azt mondja erre: érdekes természeti jelenség. Csakhogy a természeti jelenség egybefonódik az isteni természeti jelenséggel.

Estefelé – útban haza – a nagybaracskai halászcsárdában vacsorázunk. Az egész napot dédelgetem magamban, keresem rá a szót. Mire valaki azt mondja a zarándokok közül: „Megpihent a lelkem.”

 

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .