Hercegszántóra igyekszünk, az ottani Vodicára, magyarul Máriakertnek hívják. A község valaha jobb napokat látott. Mára feleannyian maradtak az itt élők. A szülők, nagyszülők büszkén mesélik, gyermekeik, unokáik merre élnek a nagyvilágban – aztán halkan hozzáteszik: ők meg itt maradtak egyedül.
A kegyhely ősforrása, a kút – így mondják – a legszárazabb időkben sem apad el. A falu szélétől közel egy kilométeres földút vezet Máriakertbe. Májustól októberig minden hónap 13-án – Szűz Mária fatimai megjelenésének napján – országos engesztelő szentségimádásra érkeznek a zarándokok, majd fatimai szentmisét mutatnak be. A mostani, szeptemberi alkalommal Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek a főcelebráns. Soha nem járt még a magyar egyház vezetője Hercegszántón, Baját is legutóbb 1947-ben kereste föl Mindszenty József, a Mária-évben.
A szántóföldek közepén föltűnik a tíz és fél méter magas, fémből készült Mária-szobor. Mellette szabadtéri oltár, előtte sok száz imádkozó lélek. A kegyhely kútjáig – talán két-háromszáz méterre lehet – gyönyörűen megtervezett park vezet. Polyák Imre plébános ismertet meg a történeti előzményekkel.
„1830. szeptember 7-e. Egy helybeli sokác horvát ember, Joza Grličin ökreivel szántott a Babina leda nevezetű határrészen. Vallásos ember lévén déli tizenkettőkor keresztet vetett, és elimádkozta az Úrangyalát. Elfogyasztotta a magával vitt száraz ételt, majd lement a kúthoz inni. A kút vizének felszínén egy fiatal női alakot látott, ölében egy kisgyerekkel. Először arra gondolt, Szűz Máriát látja a kis Jézussal, de amikor jobban szemügyre vette, látta, hogy az asszony karján ülő gyermek nem fiú, hanem lány. Hiténél fogva megértette, Szent Annát látja a kis Szűz Máriával.”
Gondolatom megáll ennél a pontnál: hiténél fogva megértette. A megismerés minden időben természetes és az ember számára lehetséges, szükséges módja ez: a hit annak a valóságnak a megismerésére vezet, amelyet az ész képtelen befogadni. A kettő együtt vezet el az igazsághoz.
„A jelenés híre elterjedt a környéken, ahol imameghallgatások, csodás gyógyulások történtek. Ezek hitelességét az egyházi hatóságok kivizsgáltatták, s Klobusiczky Péter kalocsa–bácsi érsek 1838-ban a helyszínen járt, és kegyhellyé nyilvánította a kút környékét.”
Az első építmény, a kiskápolna 1874 és 1877 között épült, egy koluti (1920 előtt küllődi) sváb család adományából. Ötéves, paralízisben szenvedő kisfiuk gyógyulása a kegyhelyhez kapcsolódott.
„A kiskápolna közelében álló »kis Mária-szobor« egy homorúdi édesanya 1929-es álmára vezet vissza. Kislánya vakon született. Az »álom asszonya« azt mondta az anyának, vigye el lányát a szántói kegyhelyre, mossa meg a kislány szemét a kút vizében, s látni fog. A szülők az álom asszonyának utasítása szerint jártak el, a kislány arcát, szemét megmosták, mire az látóvá lett. A család hálából emeltette a Mária-szobrot.” Bálint Sándornál is olvasható – különféle történetekbe ágyazva – a jelenések sora.
A csodákat sokan kinevetik, mesének tartják. Miben tévednek az ilyenek? A csoda nem mond ellent a világ természetének; a csodát befogadó ember a lehetséges valóságot kitágítja a hit által érzékelhető tartományba.
A hatalmas Mária-szobor története a XX. század első feléig nyúlik vissza. „A trianoni határvesztést követően – magyarázza Polyák Imre – az 1920-as, 30-as évek a nagy fokú nemzeti öntudatra ébredésnek, a vallási, hitéleti fellendülésnek az időszaka. Egyre nőtt a Máriakertbe, horvátul Vodicára zarándoklók száma, mire a helyi buzgó emberek fölvetették egy templom építésének gondolatát.”
Vöő Sándor 1932-ben született, ma Indiana államban él. 1956-ban menekülni kényszerült, mert a forradalom idején részt vett a bajai városházánál a vörös csillag leverésében. Az egykori templomépítő bizottságnak ő az egyetlen, ma is élő tagja.
„A ránk maradt rajzok szerint – folytatja Polyák Imre – kéttornyú, a međugorjei templomhoz hasonló istenházát terveztek. 1949-ben kezdődtek volna a munkálatok, de a Rákosi-rendszer idején szó sem lehetett róla. Vöő Sándort évtizedekkel később, 2003-ban meglátogatta egy álom. Templomban térdelt, a színes üvegablakokon át bevilágított a nap fénye, s megszólította egy hang: »Építsd meg a házam, s világosság lészen benne.« Sándor bácsi ezt az álmot az égiek felkéréseként értelmezte: az ötvenes évek viharai miatt meghiúsult tervet valóra kell váltania.”
Megkereste Polyák Imre plébánost, ám kiderült, a százharmincezer dollár kevés az építkezéshez. A következő évben egy daganatos betegségből meggyógyult kisfiú szülei Chicagóban egy tízhektáros terület közepén kilenc és fél méter magas Mária-szobrot emeltettek hálából. Amikor Sándor bácsi hallott erről, megfogalmazódott benne: ha anyagiak híján nincs lehetősége a korabeli templomot megépíteni, elkészítteti az amerikai szobor másolatát. 2008. szeptember 19-én állították fel a fémbe fogalmazott Mária-szobrot, Rigó István pécsi szobrász alkotását, s október 13-án szentelte fel Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek. Ekkor hangzott el a nemzetfelajánlás. „Magunkat felajánlani annyit jelent – fogalmazott Bábel érsek –, mint másra bíznunk magunkat. Máriának felajánlani magunkat annyit jelent, hogy megújítjuk a golgotai felajánlást, s ezt tudatossá tesszük magunkban.”
A mostani országos engesztelő szentségimádás és a fatimai szentmise végén Erdő Péter bíboros Esterházy Pál nádor nemzetfelajánló imája alapján fogalmazta meg a Mária segítségét kérő magyarok szavait.
Keresztes Réka hercegszántói fiatal leány, másodikos szakközépiskolás Baján. Júniusban a Máriakertben bérmálták. „Az egész család vallásos, kiskoromtól kezdve mindig jártam nagymamával és szüleimmel szentmisére, s amíg el nem kerültem kollégiumba, rendszeresen ministráltam.”
Természetes módon, korosztálya nyelvén fogalmazza meg gondolatát: „Sok fiatal szerint a Mária-tisztelet nem trendi, de mindenki maga dönti el, mennyire vallásos. Szerintem egyáltalán nem gáz, ha valaki vallásos a mai világban. Fontosnak tartom, hogy az emberek higgyenek valamiben, ne csak a számítógépek világában éljenek.”
Erdő Péter bíboros a megváltás szükségességét említette beszédében: „Nincs olyan emberi beszéd, amely világosan megmagyarázhatná, sem olyan emberi értelem, amely pontosan felfoghatná a nyomorúságnak, a veszedelmeknek, a gyűlölködésnek, az önzésnek, a háborúknak azt az áradatát, amely az emberiséget történetének kezdetétől fogva szinte teljesen elborítja…
… Sokszor az az érzésünk támad, hogy valami elhibázott volt már a kezdet kezdetén, hogy az emberi társadalmak valamilyen nagy, közös, ősi bűn terhét hordozzák. Ezért romboljuk le mindig, amit építettünk, ezért találkozunk olykor az értelmetlen gyűlölködés és a bosszú csapdáival, amelyek nemzedékről nemzedékre terhelhetik egész népek életét. Ezért érezzük újra meg újra, hogy félresiklott a világ; hogy a környezetünket pusztító és végül a saját életünket veszélyeztető nagy folyamatokat napi önzésünk vagy tehetetlenségünk miatt nem tudjuk megállítani. Sokszor keserűen tapasztaljuk azt is, hogy jók akarunk lenni, kedvesek, szorgalmasak, barátságosak, de napról napra szégyenkezve kell megállapítanunk, már megint nem sikerült. A Biblia a bajok ősforrását az első ember bűnében, a híres eredeti bűnben jelöli meg. Ezt tetézik a történelem során az egymást követő nemzedékek újabb és újabb bűnei. Ezért szomjazott az emberiség a megváltásra…”
Magyarok, horvátok, németek és szerbek – ez utóbbiak ortodoxok – egyaránt látogatják a kegyhelyet. A szentmise előtt esni kezd, ám amikor a liturgia elérkezik az átváltoztatáshoz, egyszerre kék lyuk támad a mélyszürke égen, s azon keresztül kisüt a nap.
Mit jelent lelkileg a kegyhely? Polyák Imre plébános erre azt mondja: „Hitem szerint minden templom, kegyhely és vallási jelkép – legyen az monumentális Mária-szobor, útszéli feszület, szobor, festmény vagy más – önmagában is Isten dicsőségét szolgálja, de igazán annyit ér egy templom, kegyhely, vallási jelkép, amennyiben betölti közösségi és hitéleti célját.”
A szentmise végén bejelentették – Zsigó Róbert államtitkár, a térség országgyűlési képviselőjének jelenlétében – hogy a kegyhelyre vezető egy kilométeres útszakasz aszfaltozásához szükséges összeget augusztus végén megszavazta a kormány. S arra gondolok, jönnek majd új nemzedékek, amelyek bizonyára megépítik a templomot Máriakertben.
Senki nem mozdult, bár erősen vert az eső. A végén azonban kilyukadt az ég. Valaki talán azt mondja erre: érdekes természeti jelenség. Csakhogy a természeti jelenség egybefonódik az isteni természeti jelenséggel.
Estefelé – útban haza – a nagybaracskai halászcsárdában vacsorázunk. Az egész napot dédelgetem magamban, keresem rá a szót. Mire valaki azt mondja a zarándokok közül: „Megpihent a lelkem.”
