Saját határainak feszegetése mindig is az emberiség izgalmas és veszélyes elfoglaltságai közé tartozott. Ám széles körben közkedveltté ironikus módon épp addigra vált, mire elfogytak a Földön a meghódítandó, ismeretlen területek. Irány hát a múlt! Az egykorvolt pionírok legendáriuma szinte végtelen lehetőségeket kínál a mítoszfaragásra a késői utódoknak, így nem véletlen a filmvilágban a felfedezős és életrajzi eposzok ismétlődő divathulláma.

Pompás fényárban úszik esténként a kaposvári Csiky Gergely Színház november 11-én átadott és Varga László megyéspüspök által megáldott épülete. A 9,5 milliárd forintos külső-belső felújítás és bővítés során megmaradtak a szecesszió stílusjegyei, a klasszikus elegancia, s emellett a legmodernebb színpadtechnikai megoldások is megvalósulhattak a műemlék épületben.

Párás, kissé ködös, szomorkás, igazi késő őszi reggel volt, amikor november 9-én a Népligethez értem. A fák nagy része már kopaszon állt, sárgásra váltottak a tölgyek levelei, és bár szélcsend volt, egymás után hullottak a földre.

Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni! – írta Babits Mihály, Ősz és tavasz között című versének refrénjében. Igen, valóban ez a sors vár mindannyiunkra, a sirám jogos, ám szerencsés esetben vannak leszármazottak, akik emlékeznek, és továbbörökítik a rájuk hagyott tárgyakat, szellemi értékeket. Az unokák gyakran igyekeznek jól sáfárkodni az egykor élt családtagok, rokonok és – ez esetben – a nagyapák emlékével. Csillag Péter Molnár-C. Pál unokája, Komáromy Péter Szőnyi Istváné, Kováts Kristóf pedig Aba-Novák Vilmosé; mindhárman kitűnő példák erre az értékmentésre, az egykor élt nagyszülők emlékezetének életben tartására.

A midwayi csata filmeken – 1976, 2019