„Bresson mindig elbűvölt engem. Hogy tud összpontosítani! Nála szó sem lehet véletlenszerű, átmeneti filmről. Kifejezőeszközei megválogatásában szó szerint döbbenetesen aszketikus. Komolyságával, mélységével, nemeslelkűségével pedig azon művészek közé tartozik, akiknek minden egyes filmje spirituális létezésünk bizonyítéka. Úgy tűnik, csakis akkor forgat filmet, ha belsőleg végleges határhelyzetben érzi magát. Ki tudja, miért?…” – írta kedvenc rendezőjéről, Robert Bressonról Andrej Tarkovszkij. A túlzásoktól rendszerint tartózkodó orosz filmes nem tudta leplezni a francia mesterrel kapcsolatos lelkesültségét: „Bresson zseni, róla pontosan meg lehet állapítani, hogy zseni. Ám ha ő az első helyen áll, akkor a következő rendező a tizedik helyre kerül, olyan óriási a különbség köztük. Bresson semmit sem tesz, ami fölösleges.”

Tamási Miklós a Fortepanról – A legjobb ötletek, a nagy „találmányok” szinte mindig egyszerűek: orvosolnak, áthidalnak, megoldanak valamit – máskor pedig fölkeltik az addig szunnyadó „felhasználói igényt”. A 2010-ben indult Fortepan értéket őriz, történelmet közvetít és kultúrát teremt. A honlapról – amely a XX. század hajnalától adja közre és teszi szabadon felhasználhatóvá a képekben őrzött múltat – az ötletgazdával, Tamási Miklóssal beszélgettünk.

Modigliani a Magyar Nemzeti Galériában – Hosszú, függőlegesen elnyújtott, ovális arcok és a végletekig elvékonyított emberi alakok jutnak eszembe Amadeo Modigliani művészetéről. Stílusa annyira egyéni, hogy még csak véletlenül sem lehetne összetéveszteni valaki máséval. Nyilván életében is igazi egyéniség lehetett. Ránk maradt fényképei átlagon felüli határozottságot tükröznek, eltökélt személyiséget mutatnak, egy olyan ember képét, aki tudja, mit akar.