Bevallom, a magyar borkultúra témájával kapcsolatban családi hátterem – egyik, tragikus sorsú pécsi borász dédapám miatt – elfogult vagyok. S érzékeny mindarra és mindazokra, akik ezt a kérdéskört nem egyszerű vállalkozásnak, hanem vállalásnak, az üzletin, a kereskedelmin túlmutató, ha úgy tetszik, megszentelt emberi tevékenységnek, a Teremtővel folytatott párbeszéd egyik formájának vallják. Ezért is vágtam bele először abba, hogy az Isten és a bor című, a magyar szőlőskertek szakralitását bemutató Dékány Tibor-fotóalbum tizenkét képéhez 2015 karácsonya előtt verseket írjak, most pedig abba, hogy a tolcsvai Oremus Szőlőbirtokot, s annak igazgatóját, a legalább húsz éve személyesen ismert Bacsó Andrást egy kicsit másként, ezúttal nem borászati szakszavakkal és statisztikai adatokkal megtűzdelten mutassam be a Mértékadó olvasóinak. Azok is rendkívül fontosak, de Bacsó igazgató úr gazdag médiamegjelenései online elérhetők, így talán vállalhatók ezek az ezúttal nem-praktikus, nem-praktikás, inkább munkája szellemiségét, lelkületét célzó kérdések.

Az immár tizedik alkalommal megrendezett Szakrális Művészetek Hete, az Ars Sacra-programsorozat alkalmából gazdag kínálattal várja az érdeklődőket Győr: kiállítással emlékeznek meg többek között Melchior Hefele és Istvánffy Benedek munkásságáról, s az irgalmasság szentévéhez kapcsolódva tizenkét helyi kortárs művész szervez közös képzőművészeti tárlatot.

Török Ferenc építészete és hitvallása

Buzsák névjegye bámulatos gazdagságú népművészeti kincse, amely régóta rabul ejti a tárgyalkotó folklór szerelmeseit. Számos egyedi motívumot és öltésfajtát őrzött meg az eleven emlékezet és a hímzőasszonyok sokasága, hiszen ma is szebbnél szebb rátétes, vézás és boszorkányos technikával készült terítők, futók kerülnek ki a kezük alól. Őszi kirándulásterveink közé érdemes beiktatni a Csisztapusztán meleg vizes fürdőt üzemeltető, másfél ezres somogyi települést, amely bizonyság arra, miként lehet éltetni eleink örökségét. A megyei közgyűlés már az elsők között beemelte „kincsestárába” Buzsák népművészetét, s elismerte az Örökségünk – Somogyország Kincse kitüntető címmel.