Homíliavázlat: Karácsony csodája
Gaudéte, örvendező vasárnap, megsejtet valamit számunkra karácsony öröméből. Vasárnap volt. Autóutam falvakon keresztül vezetett.
Gaudéte, örvendező vasárnap, megsejtet valamit számunkra karácsony öröméből. Vasárnap volt. Autóutam falvakon keresztül vezetett.
Napjainkban számos esettanulmány, helyzetelemzés születik. Mondják, ma már nincsenek igazi ünnepeink, a depresszió népbetegséggé vált, sötéten látjuk a jelenünket, még sötétebben a jövőt. 1962. október 11-én, a II. vatikáni zsinat megnyitásakor Boldog XXIII. János pápa beszédében így fogalmazott: vannak, akik szünet nélkül a világban megvalósuló rosszra, bűnre hívják fel a figyelmünket. „Úgy véljük, kötelességünk ellentmondani ezeknek a balsorsot hirdető prófétáknak.”
Karácsonyesti ének – Még a Patrona Hungariae Gimnáziumba jártam, amikor tanultam egy bájos karácsonyesti éneket. Még énekeltük is, tizennégy éves nagylányok. (Lehet, hogy sokan ismerik, de talán lesznek, akiknek új.)
A keresztények – elvileg bizonyosan – Isten szavaként hallgatják-olvassák az Ó- és az Újszövetséget. Ha ezt komolyan gondoljuk, akkor persze kicsit sem mindegy, jól értjük-e ezt a szót.
A Veszprém megyei Kéttornyúlak (középkorban Lak, Laak) néhány kilométerre délre fekszik Pápától. Másodszor jártam a falu templomában, s mindkétszer a képen látható figurális ábrázolás vonzott: a bejárat fölötti visszanéző oroszlán.
Mindenki átélte már a vendégek érkezése előtti feszült pillanatokat. Nem is pillanatok: sűrű napok, tervezéssel és a tervek módosításával vagy elvetésével.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete hatvan éve, 1948. december 10-én hirdette meg az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát Párizsban.