A mai nyugati társadalom egyik fő jellemzője a fogyasztás. Az emberek fogyasztani akarnak, mert valamilyen belső ürességet szeretnének megtölteni. Jézus szavai ma talán aktuálisabbak, mint valaha: „Ne fáradozzatok romlandó eledelért! … Én vagyok az Élet Kenyere” (Jn 6,27.35).
A köves, kietlen, már-már sivatagos tájak is rejtegetnek lepkecsodákat. Az óvilági sivatagok egy részét télen hó borítja. De tavasszal a hóléből patakok születnek. Ilyenkor a vízmosásokban hetek leforgása alatt fordul a természet télből tavaszba, tavaszból nyárba, majd a hőségben minden kiszáradva várja: nem is az őszt, hanem a tél jótékony hótakaróját.
Egyházi vezetők a Magyar Televízióban – Egyházi vezetők látogattak el június 5-én a Magyar Televízió új gyártóbázisára.
Az eső áztatta hegyoldalon sietve igyekeztem a kápolna felé. A vasárnap délutáni csöndben távolinak tűnt a völgyben elnyúló város, a néhány arra járó autó sem zavarta meg a környék nyugalmát. A kertből kiszűrődő gyermekhangok felidézték bennem a hely történetét, mely szorosan kötődik a legkisebbekhez, s rajtuk keresztül az isteni kegyelem működéséhez.
Sokszor szidjuk hazánk fővárosát, mert zajosnak, piszkosnak, lakhatatlannak tartjuk, a benne élő embereket pedig többen megbélyegzik, hogy önzőek, figyelmetlenek, örökké rohannak.
A sokszínű egyház egyik példája a misztika és a realista tomizmus egymás melletti léte. Noha Jézus Szívének tisztelete alapvetően a német misztikusok időszakában született meg (például az Énekek éneke hatására), igazából a XVII. század második felében terjedt el – köszönhetően Alacoque Szent Margit látomásainak és Eudes Szent János buzgólkodásának.
„Június 7-én, Szentháromság vasárnapján 82. alkalommal rendezték meg a székesfehérvári egyházmegye zarándoklatát Máriaremetére. Ez a nap Prohászka Ottokár püspök kezdeményezésére az egyházmegye zarándoknapja is.