Százötven éve hunyt el az arsi plébános – Szerény képességekkel rendelkezett, de szíve bölcs volt és nyitott az Úr felé. Idén százötven éve hunyt el és nyolcvan esztendeje lett a plébánosok védőszentje Vianney Szent János, az arsi plébános.
A papság éve következik – Krisztus hűsége, a papok hűsége – ez a mottója a papságnak szentelt évnek, amelyet június 19-én, Jézus Szíve ünnepén nyit meg XVI. Benedek pápa a Szent Péter-bazilikában imádkozott vesperás keretében.
Kezdetben a színházi előadásokat, kiállításokat, hangversenyeket, gyermekprogramokat magába foglaló, negyed évszázados múltra visszatekintő Zsámbéki Szombatok Kulturális Fesztivál kínálatába tartoztak azok az egyházzenei koncertek is, amelyeknek a barokk Keresztelő Szent János-templom ad otthont.
Egyházmegyei ifjúsági tábor Bodajk-Balinkán – Az Esztergom-budapesti Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelősége immár negyedik alkalommal rendezi meg az egyházmegyei ifjúsági tábort (EMIT). A nagy jubileum évében, 2000-ben indult ez a háromévenkénti nagyszabású, egyházmegyénk csaknem minden plébániáját megmozgató esemény, amelyen évente közel háromszázan veszünk részt. A két tatai, bükkszéki helyszín után idén Bodajk- Balinkán tartjuk az EMIT-et június 7. és 11. között.
Ifjúsági programokról a püspöki kar ülésén – A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ifjúsági Bizottsága Tanácsadó Testülete június 3-án tartotta nyári rendes ülését. A megbeszélésen részt vett Balás Béla kaposvári megyés püspök, a bizottság elnöke is.
A Vörösmarty téri kétnyelvű hirdetőtáblák Európa egyedülálló kulturális eseményeként emlegetik az Ünnepi Könyvhetet. Valóban az. Micsoda remek idea! Immár nyolcvanadik alkalommal rendezték meg a kortárs magyar irodalom seregszemléjét; amikor Budapesten, valamint ‒ a korábbi évekhez hasonlóan ‒ több vidéki városban lehetőség nyílik írók és olvasóik közvetlen, kötetlen találkozására.
Idősebb olvasóink talán még emlékeznek kedves, vitrinbe való színes porcelánfiguráira, amelyek hozzánk is eljutottak egy-egy nyugati látogatás nyomán. Kis gyertyatartói, festett tányérkái, színes levelezőlapjainak vidám gyermekfigurái a nyugat-európai országokban, és különösen az Egyesült Államokban voltak nagyon népszerűek.
Bár az új nád már szépen zöldell, a nádirigó mégis a közülük kinyúló száraz, tavalyi szálon kapaszkodott, és torkaszakadtából énekelt. „Kara-kara-kit-kit”, ismételgette a nem különösen szép, de a nádvidék tavaszi hangulatát meghatározó strófáját.