Róma keresztény vándora, ha a Városba érkezik, legszívesebben Szent Péter és Pál „hajlékát” keresi fel. Nem börtönt, ősi lakóházat, hanem templomokat – bazilikákat – talál, ahol az idő szinte a semmibe vész, és a mozaikokon az örök Jeruzsálem kapuja tárul, vándorutak végén az ígért reménység beteljesedésének asztala terül. A lélekvágy hittel átszőtt köntöse fehéren ragyog.

Sill Aba Ferenc gyémántmisés a szolgálatról – Egy pap soha nem gondolkodhat érdemként a sikereiről: kegyelem, ajándékok azok. Engem már a gyermekkorom is a kötelességteljesítésre készített fel: gyermekként is mindig várt otthon, a családi gazdaságban a munka. Kötelesség volt ugyan, de szívből tettem: nehézségben és örömben, imában egyaránt együtt volt a család. Ugyanígy voltam a ministrálással is: formálta a lelkem észrevétlenül, mindennap ott voltam a templomban, vasárnap pedig két misén is! Örültem, hogy tehetem, és közben megtanultam, mit jelent napról napra kitartani a szolgálatban.