Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. Ezt látván Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: Engedjétek hozzám a kisdedeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa! (Mk 10,13–14)

Új tanévre hívott a csengőszó, s a hit éve is hamarosan elkezdődik. Akadnak az országban egyházi iskolák és plébániák, ahol már javában tart a felkészülés a XVI. Benedek pápa által meghirdetett hit évére, és az ötletdömping alapján körvonalazódnak – több helyütt már el is kezdődtek – a színvonalasabbnál színvonalasabb programok. Ráadásul nem is mindegyik pénz kérdése.

Itt jönnek velem a magánnyal benépesített erdőszélen, ahol minden fa, bokor, kék üstökű csormolyaszál egy-egy dallamot rejteget.

Megértem annak a rendezőnek és szövegkönyvírónak az álmát, akik mesék alakjait, „történéseit” vitték filmre, és címül ezt választották: Egyszer volt, hol nem volt… Zsebben lapuló rádiómat bekapcsolva hagyom, s míg a norvég Sinding egyik hegedűszvitjét hallgatom (ritkán hallható az öt darab), bokrok zene-csöndje még inkább kiemeli a dallamot, amely a szünetjel után következik. A-moll szvit – jegyezte partitúrájára az északi komponista. A szójáték is zenei – a-moll, álom. Nyelvünk muzsikájából következik. Kosztolányi már megírta… Egyes festők tájképeiről mondogatják: mintha muzsikálnának.

Parallax – nézetek kora

Kelet-Európa lakosainak bő többsége ortodox. Oroszország mindenekelőtt, majd Ukrajna, Románia, Szerbia, Bulgária, Montenegró és Bosznia-Hercegovina szerb köztársasága. Az ortodox kifejezésnek több jelentése is van, attól függően, hogy milyen összefüggésben említik. Statisztikai szempontból a fenti országok lakosainak többsége a népszámláláskor és a közvélemény-kutatások alkalmával ortodoxnak vallja magát. Ez részben azt jelenti, hogy az ortodox egyházban kapott keresztséget. Részben azonban egyszerűen az adott néphez, nyelvhez, kultúrához való magától értetődő kapcsolódást fejezi ki.

Beszélgetés Havasi Bálint múzeumigazgatóval

Magyarország egyik legjelentősebb régészeti területét találhatjuk Keszthelytől délre, a Balaton partján. Noha közel hétezer-ötszáz éve lakott helyről van szó, az első nagyobb mérvű „fejlesztéseket” a rómaiak vitték véghez itt a IV. század második harmadában. Ekkor építették ki Valcum, azaz Keszthely-Fenékpuszta erődjét. Ezt a népvándorlás során szinte mindig lakták, így érdekes leleteket találunk e helyen a kontinuitásról, a romanizált, antik kultúrájú lakosság továbbéléséről. Az erőd legközelebb a XVIII. századi térképeken tűnik fel, majd százhuszonöt évvel ezelőtt megkezdték az első ásatásokat is. Fenékpuszta a mai napig a Balaton környékének egyik legjelentősebb ásatási területe, amelyre a Balatoni Múzeum „vigyáz”.