Fotó: Pixabay.com
Éppen ötven évvel ezelőtt történt, hogy az 1968-as csehszlovákiai események megtorlása ellen tiltakozva Jan Palach élő fáklyaként feláldozta az életét. Az évforduló alkalmából egész napos megemlékezést tartottak Prágában, a Vencel téren. Palachon kívül a többi élő fáklya, köztük a magyar Bauer Sándor és Moyses Márton emléke előtt is tisztelegtek. Csehország több templomában gyászmisében emlékeztek meg róluk.
1969. január 16. Hideg kora délután a tél közepén. A helyszín a méltán híres prágai Vencel tér, ahol a járókelők távolról sem mindennapi dolognak lehettek szemtanúi. Egy húszéves fiatal, Jan Palach, a Károly Egyetem hallgatója felgyújtotta magát, önként választva a borzalmas kínhalált. Ezzel a drasztikus tettével kívánta felhívni a figyelmet az akkori politikai rendszer emberi szabadságot sárba tipró, totalitárius működésére. A fiatal férfi háromnapi szenvedés után a kórházban elhunyt.
A L’Osservatore Romano vatikáni napilap is beszámolt erről a tragikus történelmi eseményről, először az Átléphetetlen határ, majd egy napra rá A halál szabadsága című cikkben. Az utóbbi írás, bár elismerte Palach gesztusát, mellyel hősiesen kinyilvánította nemcsak a saját, hanem honfitársai akaratát is, figyelmeztet az élet szentségére. A cikk szerzője azt írja, hogy bármennyire tiszteletreméltó a fiatal elszántsága, és bármennyire is nemes a tettének célja, az életünk nem a miénk. Istentől kaptuk, éppen ezért nem rendelkezünk vele oly mértékben, hogy csak így eldobhassuk. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy nehéz körülmények között sem jelenthet megoldást, ha önkezűleg véget vet az életének. Éppen ellenkezőleg. Palach tetténél sokkal hősiesebb tovább hinni, élni, dolgozni, hiszen Isten megsegíti a benne bízókat. Maga VI. Pál pápa is megemlékezett a prágai eseményről 1969. január 22-i audienciáján, kifejezve együttérzését Csehszlovákia lakosai iránt.
Jan Palachot január 25-én temették el. Több ezer polgártársa kísérte utolsó földi útján, így e szomorú esemény az elnyomó hatalom elleni néma tiltakozássá vált. Még aznap megszólalt a Vatikáni Rádióban a római száműzetésben élő, súlyos beteg Jozef Beran bíboros, prágai érsek: „Fejet hajtok hősiessége előtt, még ha kétségbeesett tettével nem értek is egyet. Saját életünk kioltása nem emberi. Senki ne kövesse a példáját! Ezzel együtt mindenki szeme előtt lebegjen a cél, amiért életét áldozta. Az alapvető gondolat nemes: egy embert feláldozni sok ember megmentésére. Ez a hazaszeretet megnyilvánulása volt, az ország szabadsága iránti vágyé; kísérlet, hogy az emberek összeszedjék erkölcsi erejüket; hűség nemzetünk iránt, melynek nyugalmat és békét kívánt.”
Január 25-én, a szokásos napi Úrangyala imádság előtt a pápa ismét kifejezte együttérzését és Palach áldozatának politikai háttere miatti rokonszenvét. Beran érsekhez hasonlóan ő is elítélte azonban az élet szent mivoltának semmibevételét. Ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az ifjú a saját nemzete iránt érzett szeretetből cselekedett. VI. Pál pápával és Beran bíborossal egyetértve a többi csehszlovákiai püspök is így fogalmazott: „Ti, akik az esemény hatására elhatároztátok, hogy Palach példáját követitek a halálba, vigyétek inkább az emberség gondolatát, Palach örökségét az életbe.”
Az Egyház képviselői a pápával együtt elítélték Palach áldozatának tragikus formáját, ám értékelték tettének jelentőségét, amely a szabadság, a béke és a demokrácia jelképévé vált. A Vatikáni Rádió közvetítésében elhangzott: „(…) ez az áldozat gyökeret ver a nemzet fejében, reményt ad, hogy az igazság és a személyes szabadság nem csupán távoli álom.”
