Fotó: Merényi Zita
Hófehér kápolna zöld lombkoronák ölelésében a Duna fölé magasodó Kápolna-dombon, irodalmi nevén Eötvös-halmon. Az egykori búcsújáró kápolna utódjaként épült Szapáry–Eötvös temetkezési kápolna is Nagyboldogasszony oltalmára bízatott, csakúgy, mint a település felújítás alatt álló barokk temploma. Ezért kivételes módon idén ez az évszázadok imájával megszentelt hely adta Ercsi főbúcsújának helyszínét a Szűz Mária mennybevételének ünnepét megelőző vasárnapon. Meghívottak voltak a jegyességüket ünneplők, Spányi Antal megyéspüspök szándéka ugyanis, hogy a kegyhely élete ezzel az új tartalommal is új lendületet kapjon.
Az ercsi Máriához évszázadok óta útra kelnek a zarándokok. A Duna mellett forrás fakadt, számos feljegyzés tanúskodik az itt történt csodás gyógyulásokról. „Duna-járó emberek nagy számban keresték föl, itt pihentek meg, s vitték haza a csodás hatású vizet a családjuknak” – mesél a kezdetekről Szili Istvánné, a horvát önkormányzat alelnöke. Jöttek hajósok, halászok, kérve Mária oltalmát útjaikra, életükre. Szapáry Péter, a környéki kegyúr a hívek kérésére emelt itt kápolnát. Ercsi kegyhellyé vált, „Boldog Ason Város Ersi”, hirdeti az 1638-ból fennmaradt városi pecsétnyomó fölirata.
A legnagyobb búcsú 1938-ban volt itt, az eucharisztikus világkongresszus idején. Mára, széles körű összefogásnak köszönhetően a Székesfehérvári Egyházmegye egyik gyöngyszeme lett. Egy következő cikkben mutatjuk majd be eseményteli múltját és az itt élők erőfeszítéseit megújítására.
Azt, hogy ma egykori szépségét szemlélhetjük, maroknyi lelkes közösség munkája indította el. Sandi Riegler Andrea és férje, Sandi József 2014-ben figyelt föl a dombtetőn romokban álló kápolnára. Környezetét toronymagasságig benőtte az erdő. „Kinevettek, senki nem hitt nekünk” – mondja Andrea, de maguk mellé gyűjtve néhány támogatót, belevágtak az értékmentésbe. Kétkezi munkával, pályázatokkal, az illetékesek megnyerésével érték el, amit ma látunk. Már nagyrészt megújult a kápolnaépület, akárcsak előtte az Ybl Miklós által Eötvös József tiszteletére állított obeliszk, a környezet pedig gondozott ligetté vált. Gyalogút vezet ide Ercsiből, és a szomszédos Mol-finomító segítségével járművel is megközelíthető a kápolna. Mindez a település Berkenye Baráti Köre, a hívek, az önkormányzat, az egyházmegye és az állami intézmények támogatásának köszönhető.
Az eddig tapasztalt sok-sok nehézség ma sem ért véget. A kerítésen felirat jelzi a folyamatos fenyegetettséget: „Nem alumínium. A kerítés, a kapu és az ablak nem alumínium.”
Ahogy Spányi Antal fogalmazott, valóban a természet katedrálisában, messze a lakott településrésztől, megbújva az erdős-ligetes dombtetőn, teljes békében ünnepelhetett a közösség. Tóth András plébános és Klaibán Sándor, a képviselő-testület világi elnöke köszöntötte a zarándokokat.
Spányi Antal Mária példáját mutatta fel az ünneplőknek: egykor Mária, János apostol mellett, egy ellenséges világban építette, erősítette az Egyházat. Egy világban, amely a történelem folyamán annyi mindent megtett, hogy kitörölje az emberek tudatából a Krisztust követő életformát, és amely világnak annyi mindent adott az egyházközösségben megélt Krisztus-követés. Kultúrát, oktatási intézményeket, az elesettek mellé odaálló ispotályokat. Ez a világ egykor és ma is szeretné átformálni a kereszténységet. Elfogadja a jót, amit a szolgáló szeretet tesz, elfogadja az áldozatot, de a keresztény erkölcsből, a hitből fakadó életből nem kér. Ne mondja meg az Egyház, mi Isten szándéka a nőről és férfiról, a családról, ne beszéljen a reményt, biztonságot adó hitről! Holott nekünk éppen ez a feladatunk. Ma, amikor túl sok tanító lép föl, hirdetvén a helyes utat, keresztényként az a küldetésünk, hogy őrizzük és felmutassuk azt a hitet, amit az őskeresztények az üldöztetés ellenére vallottak, nagyapáink és apáink ősi, ugyancsak üldözéseket kiállt hitét, és ennek igazságához igazítsuk életünket.
Mária, aki imádságával erősítette az Egyház közösségének építését, utat mutat nekünk az imádság gyakorlásában.
Keressük imaéletünk megújításának útját, találjunk naponta időt rá, adjunk hálát a napunkért, és ajánljuk szeretteinket Mária oltalmába! Szükség van ugyanis a mi példaadásunkra, hogy ne a világhoz szabjuk magunkat, hanem Krisztus és az Egyház tanításához.
Elveszítve az erőt, hibákat, bűnöket elkövetve, gyenge pontjainkon el-elbukva Máriához fordulhatunk, kérve közbenjárását, hogy megtisztulva méltók legyünk a krisztusi életre.
„Ercsi Mária, fogd meg kezünket! – a szentmise végén felcsendült Halmos László megzenésítésében Katona Puszta Sándor pap költő, egykori ercsi káplán költeménye a hívek kórusának előadásában. „Íme, hozzád futunk, kihez mennénk máshoz / Mint ős Ercsi kegyhely drága Szűzanyjához” – szólt az ének. Tanúságtétel, hogy az itt élők számára ma is erőforrás őseik hite.
