A hét szentje Árpád-házi Szent Piroska

Szent László király és rheinfeldi Adel­haid leánya volt (1088–1134). Bár az Ortodox Egyház avatta szentté, tiszteletét a Görög Katolikus Egyház is átvette. Kétéves volt, amikor édesanyja meghalt, és hét, amikor édesapját is elvesztette. Könyves Kálmán udvarában nevelkedett. Huszonöt éves korában eljegyezték a bizánci trón­örökössel, Ioan­nész Komménosszal. A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox hitre, amelyben az Eiréné (Irén) nevet kapta. Jó császárné és hitves lett, aki kitűnt elődei közül az államügyekben való jártasságával. Többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Nyolc gyermeke született.
A vagyonra mint az uralkodás eszközére tekintett. Férjével együtt alapította a konstantinápolyi Pan­tok­rator-mo­nostort és a vele egybeépített ötvenágyas kórházat, amely később a középkori Európa és az Arab Birodalom kórházépítései során is mintaképül szolgált. Piroska sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket magyar földről, és soha nem fordított hátat a szülőhazájának. Mozaikképét a Hagia Szophia a mai napig őrzi.
Piroska latin-magyar eredetű név; jelentése: régi, egykori, tiszteletre méltó.
A szent ábrázolásai: császárnéi öltözetben, koronával, könyvtekerccsel, kereszttel, templommodellel.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .