Fotó: Merényi Zita
Előadásának első részében a professzor az idegsebészet és a misztika kapcsolatáról beszélt. Hétköznapi misztikának nevezte azt a mély, szemlélődő imádságot, amely által mindnyájan misztikussá válhatunk, eljuthatunk a legmélyebb valóságunkba, átélve a közvetlen istentapasztalatot, ami rendkívüli módon megerősíti az ember hitét. Erről orvosi kongresszusokon is tanúságot tesz, mert állítja, ez az igazság. A Jóisten a munkatársa, ő sugallja neki az ötleteket. Eddigi munkássága során többször is megtapasztalta az ima erejét a gyógyításban – vallja.
A misztika erős istentapasztalat, „egyfajta találkozás a bennünk élő szentháromságos egy Istennel, különösen Jézussal, hiszen ő a megtestesült isteni személy, aki a legközelebb áll hozzánk” – mondta Csókay András. Hozzátette: Ugyanilyen találkozás történhet azonban a misztika világában Szűz Máriával, a szentekkel, de az örökkévalóságba költözött szeretteinkkel is, akik már Isten látásának közegébe kerülhettek. A nemzetközi hírű idegsebész tanúsága szerint éppen ez a legmélyebb énünkben való találkozás juttathat el minket a legigazabb valóság megismerésére, amely nem más, mint Isten és az ő szeretete, igazsága, irgalma.
A professzor Jézust idézte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Ezért nekünk, keresztényeknek nagyon jó utunk van, de el kell indulnunk befelé, s ez nehéz. Tanulni kell, gyakorolni, és bátorság is kell ehhez, mert szembe fognak jönni velünk a „sötét” dolgaink is, miközben énünk mélye felé haladunk. Találkozunk a kis egónkkal, ami „kívánságaiban és vágyaiban” egyaránt önző. De ki kell tartani csendben és imádságban, keresztülverekedve magunkat ezen a sötét rétegünkön, hogy megérkezzünk a legmélyebb valóságunkba, ahol esélyünk van a találkozásra. Ha azonban megijedünk attól, hogy milyen bűnös erők laknak bennünk, és visszafordulunk létezésünk felületére, akkor kimenekülünk ugyan a sötét hajlamainkkal való szembesülésből, de nem jutunk beljebb.
A professzor a szenvedés teremtő erejéről is beszélt, Szent Pál apostolt idézve: „Erőnk az erőtlenségben van.” Felidézte, hogy tízéves Marci fia 2014. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén egy váratlanul rátört epilepsziás rohamában belefulladt a család kertjében lévő medence 20-25 centiméteres vizébe.
A tragédia után feleségével együtt a senki földjén érezték magukat; akarattal, értelemmel tudták, hogy Krisztus segíteni fog, de ezt sokáig nem érezték a szívükben. Fokozatosan jutottak el odáig, hogy ki tudták mondani: Nem tudom, Uram, hogy ez miért történt, de azt igen, hogy te szeretsz minket. S ha a tragédiát érzelmileg is elfogadjuk, akkor az Jézussal drámává szelídül. Megtapasztalták ezt a feleségével, és a hit magasabb fokára jutottak, misztikus tapasztalatokat éltek át. Csókay András hallotta, hogy a kis Marci az örök életből azt mondja neki: „Nyugodj meg, apu, Krisztus ölébe hullottam.” Máskor pedig a lelkében élő Krisztus így szólt hozzá: „Nem tudod, hogy velünk van?” Az állandó, elmélyült ima révén eljuthatunk a jobb lator helyzetébe, Isten jelenlétébe. Erre a lelkiségre óriási szükség van a misszióban – mondta Csókay András.
Az előadás második részében a nemzetközi hírű idegsebész orvosmissziós munkájáról beszélt. A közelmúltban érkezett haza Afrika legnépesebb országából, Nigériából. A déli országrészben fekvő, többségében keresztények lakta Onitsha városának Szent Borromeóról elnevezett kórházában gyógyított három hétig.
Elmondta, hogy 2016-ban elzarándokolt Međugorjéba, ahová meghívták egy tanúságtételre. Ezt követően megismerkedett egy nigériai pappal, Francis Chiawával, és beszélgetni kezdtek. A közös imádság után egyértelművé vált számára a Szűzanya hívása: szervezzenek egy idegsebészeti missziót Nigériába. Ez meg is történt, és most januárban már harmadik alkalommal járt ott, a szabadsága terhére végzett gyógyító munkát.
Csókay András szavaiból kiderült: az egészségügyi ellátás egész Afrikában tragikus. Nigériában működik egy privát rendszer, amely nagyjából eléri a hazai egészségügy színvonalát, de ide csupán az emberek körülbelül öt százaléka jut be, azok, akik meg tudják fizetni az ellátást. Emellett létezik állami egészségügyi rendszer is, amely szintén térítésköteles, olyannyira, hogy még az akut esetek ellátásáért is fizetni kell. A lakosság hetven-nyolcvan százaléka számára ez a rendszer is túlságosan drága, ám aki nem fizeti be előre a letétet, az nem kap ellátást.
A keresztény többségű országokban – így Nigériában is, ahol a keresztények száma a lakosság hatvan százalékát teszi ki, és a Katolikus Egyház nagyon erős – hozzáférhető egy, a Katolikus Egyház által fenntartott kórházi rendszer is, amelyben szintén fizetni kell, de ott nem fordulhat elő, hogy nem jut segítséghez az, akinek orvosra van szüksége. Minden beteget ellátnak, és a kezelés költségét csak utólag próbálják kifizettetni. Afrikában egymilliárd ember él, az idegsebészek száma négyszáznegyvennyolc, míg az ötszázmilliós Európában tízezer.
Csókay professzor sokkoló képeket mutatott vízfejű, agydaganatban szenvedő gyerekekről, a testet súlyosan torzító égési sérülésektől szenvedő fiatalokról, felnőttekről. Elmondta: az orvosmisszióval az a célja, hogy megszervezzen egy olyan nemzetközi idegsebészeti szolgálatot, amely folyamatosan jelen van Afrikában. Egy éve leveleket ír az európai idegsebészeti társaságok elnökeinek, hogy terjesszék ezt a missziós elképzelést. Ha a tízezer európai idegsebész mindegyike adna az életéből évi két-három hetet, akkor ötszáz-hatszáz afrikai kórházban tudnának gyógyító munkát végezni. Jelen pillanatban tíz-tizenöt a jelentkezők száma. Csókay András vezetésével egy folyamatosan működő idegsebészeti szolgálatot igyekeznek létrehozni az Onitsha városát is magában foglaló Anambra megyében, főleg a szegények számára.
A professzor előadásából egyértelműen kiderült, hogy Nigéria a végletek országa. Egyrészt elképesztő méreteket ölt az igazságtalanság, másrészt virágzik a hitélet, a szegénység ellenére is. A kórházban, ahol Csókay professzor dolgozott, minden reggel hatkor szentmisét mutattak be a személyzetnek, vasárnap pedig körmenet volt, amelyen a betegek is részt vettek. A professzor szeretné, ha a Szűzanya áldásával folytatódna az általa megkezdett misszió. Emlékeztetett arra, hogy orvoskollégájával, a plasztikai sebész Pataki Gergellyel 2002-ben létrehozták a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt, amely Kalkuttai Szent Teréz szavainak szellemében végzi küldetését: „Nálam a szeretet cselekvést jelent.”
Mindazok, akiket érdekel a missziós munka, vagy bármilyen módon segíteni szeretnének, a www.cselekves.org honlapon érdeklődhetnek.
