Orvosmisszió a Szűzanya áldásával
Fotó: Merényi Zita

 

Előadásának első részében a professzor az idegsebészet és a misztika kapcsolatáról beszélt. Hétköznapi misztikának nevezte azt a mély, szemlélődő imádságot, amely által mindnyájan misztikussá válhatunk, eljuthatunk a legmélyebb valóságunkba, átélve a közvetlen isten­tapasztalatot, ami rendkívüli módon megerősíti az ember hitét. Erről orvosi kongresszusokon is tanúságot tesz, mert állítja, ez az igaz­ság. A Jóisten a munkatársa, ő sugallja neki az ötleteket. Eddigi munkás­sága során többször is megtapasztalta az ima erejét a gyógyításban – vallja.
A misztika erős istentapasztalat, „egyfajta találkozás a bennünk élő szentháromságos egy Istennel, különösen Jézussal, hiszen ő a megtestesült isteni személy, aki a legközelebb áll hozzánk” – mondta Csókay András. Hozzátette: Ugyanilyen találkozás történhet azonban a misztika világában Szűz Máriával, a szentekkel, de az örökkévalóságba költözött szeretteinkkel is, akik már Isten látásának közegébe kerülhettek. A nemzetközi hírű idegsebész tanúsága szerint éppen ez a legmélyebb énünkben való találkozás juttathat el minket a legigazabb valóság megismerésére, amely nem más, mint ­Isten és az ő szeretete, igazsága, irgalma.
A professzor Jézust idézte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Ezért nekünk, keresztényeknek nagyon jó utunk van, de el kell indulnunk befelé, s ez nehéz. Tanulni kell, gyakorolni, és bátorság is kell ehhez, mert szembe fognak jönni velünk a „sötét” dolgaink is, miközben énünk mélye felé haladunk. Találkozunk a kis egónkkal, ami ­„kívánságaiban és vágyaiban” egy­aránt önző. De ki kell tartani csendben és imádságban, keresztülverekedve magunkat ezen a sötét rétegünkön, hogy megérkezzünk a legmélyebb valóságunkba, ahol esélyünk van a találkozásra. Ha azonban megijedünk attól, hogy milyen bűnös erők laknak bennünk, és visszafordulunk létezésünk felületére, akkor kimenekülünk ugyan a sötét hajlamainkkal való szembesülésből, de nem jutunk beljebb.
A professzor a szenvedés teremtő erejéről is beszélt, Szent Pál apostolt idézve: „Erőnk az erőtlenségben van.” Felidézte, hogy tízéves Marci fia 2014. február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén egy váratlanul rátört epilepsziás rohamában belefulladt a család kertjében lévő medence 20-25 centiméteres vizébe.
A tragédia után feleségével együtt a senki földjén érezték magukat; akarattal, értelemmel tudták, hogy Krisztus segíteni fog, de ezt sokáig nem érezték a szívükben. Fokozatosan jutottak el odáig, hogy ki tudták mondani: Nem tudom, Uram, hogy ez miért történt, de azt igen, hogy te szeretsz minket. S ha a tragédiát érzelmileg is elfogadjuk, akkor az Jézussal drámává szelídül. Megtapasztalták ezt a feleségével, és a hit magasabb fokára jutottak, misztikus tapasztalatokat éltek át. Csókay András hallotta, hogy a kis Marci az örök életből azt mondja neki: „Nyugodj meg, apu, Krisztus ölébe hullottam.” Máskor pedig a lelkében élő Krisztus így szólt hozzá: „Nem tudod, hogy velünk van?” Az állandó, elmélyült ima révén eljuthatunk a jobb lator helyzetébe, Isten jelen­létébe. Erre a lelkiségre óriási szükség van a misszióban – mondta Csókay András.
Az előadás második részében a nemzetközi hírű idegsebész orvosmissziós munkájáról beszélt. A közel­múltban érkezett haza Afrika legnépesebb országából, Nigériából. A déli országrészben fekvő, többségében keresztények lakta Onitsha városának Szent Borromeóról elnevezett kórházában gyógyított három hétig.
Elmondta, hogy 2016-ban elzarándokolt Međugorjéba, ahová meghívták egy tanúságtételre. Ezt követően megismerkedett egy nigériai pappal, Francis Chiawával, és beszélgetni kezdtek. A közös imádság után egyértelművé vált számára a Szűzanya hívása: szervezzenek egy idegsebészeti missziót Nigériába. Ez meg is történt, és most januárban már harmadik alkalommal járt ott, a szabadsága terhére végzett gyógyító munkát.
Csókay András szavaiból kiderült: az egészségügyi ellátás egész Afrikában tragikus. Nigériában működik egy privát rendszer, amely nagyjából eléri a hazai egészségügy színvonalát, de ide csupán az emberek körülbelül öt százaléka jut be, azok, akik meg tudják fizetni az ellátást. Emellett létezik állami egész­ségügyi rendszer is, amely szintén térítésköteles, olyannyira, hogy még az akut esetek ellátásáért is fizetni kell. A lakosság hetven-nyolcvan százaléka számára ez a rendszer is túlságosan drága, ám aki nem fizeti be előre a letétet, az nem kap ellátást.
A keresztény többségű országokban – így Nigériában is, ahol a keresztények száma a lakosság hatvan százalékát teszi ki, és a Katolikus Egyház nagyon erős – hozzáférhető egy, a Katolikus Egyház által fenntartott kórházi rendszer is, amelyben szintén fizetni kell, de ott nem fordulhat elő, hogy nem jut segítséghez az, akinek orvosra van szüksége. Minden beteget ellátnak, és a kezelés költségét csak utólag próbálják kifizettetni. Afrikában egymilliárd ember él, az idegsebészek száma négyszáznegyvennyolc, míg az ötszázmilliós Európában tízezer.
Csókay professzor sokkoló képeket mutatott vízfejű, agydaganatban szenvedő gyerekekről, a testet súlyosan torzító égési sérülésektől szenvedő fiatalokról, felnőttekről. Elmondta: az orvosmisszióval az a célja, hogy megszervezzen egy olyan nemzetközi idegsebészeti szolgálatot, amely folyamatosan jelen van Afrikában. Egy éve leveleket ír az európai idegsebészeti társaságok elnökeinek, hogy terjesszék ezt a missziós elképzelést. Ha a tízezer európai idegsebész mindegyike adna az életéből évi két-három hetet, akkor ötszáz-hatszáz afrikai kórházban tudnának gyógyító munkát végezni. Jelen pillanatban tíz-tizenöt a jelentkezők száma. Csókay András vezetésével egy folyamatosan működő idegsebészeti szolgálatot igyekeznek létrehozni az Onitsha városát is magában foglaló Anambra megyében, főleg a szegények számára.
A professzor előadásából egyértelműen kiderült, hogy Nigéria a végletek országa. Egyrészt elképesztő méreteket ölt az igazságtalanság, másrészt virágzik a hitélet, a szegénység ellenére is. A kórházban, ahol Csókay professzor dolgozott, minden reggel hatkor szentmisét mutattak be a személyzetnek, vasárnap pedig körmenet volt, amelyen a betegek is részt vettek. A professzor szeretné, ha a Szűzanya áldásával folytatódna az általa megkezdett misszió. Emlékeztetett arra, hogy orvos­kollégájával, a plasztikai sebész Pataki Gergellyel 2002-ben létrehozták a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítványt, amely Kalkuttai Szent Teréz szavainak szellemében végzi küldetését: „Nálam a szeretet cselekvést jelent.”
Mindazok, akiket érdekel a missziós munka, vagy bármilyen módon segíteni szeretnének, a www.cselekves.org honlapon érdeklődhetnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.