A levél abból indul ki, hogy napjainkban visszatérő társadalmi és egyházi probléma a nők helyzete, megbecsülése, értékelése. Van nézet, amely azt vallja, hogy a nőknek, ha önmaguk akarnak lenni, a férfi ellenfelévé kell válniuk. A másik tábor tagadja, hogy férfi és nő között egyáltalán különbségekről beszéljünk. A levél bibliai megalapozottsággal jut teológiai és szociológiai értelemben hagyományos, ugyanakkor korszerű eredményre. Idézzük: „Az apostol nem a férfi és a nő megkülönböztetésének kiiktatását hirdeti – amiről másutt úgy beszél, mint Isten tervének részéről –, hanem inkább ezt akarja mondani: a férfi és a nő kapcsolatát eltorzító versengés, ellenségeskedés és erőszak Krisztusban legyőzhető és már le van győzve. Ebben az értelemben a férfi és a nő közti különbség minden korábbinál nagyobb megerősítést nyert, és végigvonul az egész szentírási kinyilatkoztatáson.
A férfi és a női mivolt tehát a kinyilatkoztatás szerint ontológiailag tartozik a teremtéshez, és arra vannak rendelve, hogy a földi időn túl is megmaradjanak, nyilvánvalóan átalakult formában. Ily módon sajátos jelleget adnak a szeretetnek, »mely nem múlik el«, jóllehet a szexualitás földi és időbeli dimenziója mulandó, mert a nemzéssel és a halállal megjelölt élet idejére van rendelve. Az egymástól különböző férfi és a nő, miután beoltattak Krisztus húsvéti misztériumába, különbségüket – mely a teremtés kezdete óta fennáll és megmarad az örökkévalóságban is – már nem a széthúzás okának tekintik, melyet tagadással vagy kiegyenlítéssel kell legyőzni, hanem mint együttműködési lehetőséget, melyet a különbségek kölcsönös tiszteletben tartásával kell kimunkálni. Innen új távlatok nyílnak a nő méltóságának, valamint a társadalmon és egyházon belüli szerepének mélyebb megértése számára.”
A női értékekről így ír a levél: „A nő konkrét életéhez kapcsolódó alapvető értékek közé tartozik az önzetlenség, a »másikért való« lét. Annak ellenére, hogy egyes feminista mozgalmak az »önmagáért« való létet követelik, a nő őrzi a szívében a belátást, hogy élete legnagyobb értéke az a tevékenység, mely egy másik élet fogadását, növekedését és védelmét célozza. E belátás kapcsolódik a nő életadó képességéhez. E képesség, akár megvalósul fizikailag, akár nem, olyan valóság, amely a női személyiséget teljesen meghatározza. Ezzel összhangban nagyon gyorsan éretté válik, érzékeny az élet nehézségeire és az érte viselt felelősségre. Kifejlődik benne a konkrét valóság érzékelése és tisztelete, mely szembefordul azokkal az elvont dolgokkal, melyek gyakran mind az egyén, mind a társadalom halálát jelentik. Végül ő az, aki a legkétségbeejtőbb helyzetekben – tanúja ennek a múlt és a jelen történelem – egyedül képes szembeszállni a bajokkal, élhetővé tenni az életet szélsőséges helyzetekben, makacsul bízni a jövőben, és mindezek után könnyek között emlékezni minden emberi élet értékére.
Jóllehet az anyaság a női identitás kulcsa, nem hatalmaz föl arra, hogy a nőt csupán a biológiai szaporodás szempontjából lássuk.” A nők személyes döntésének körébe utalja a levél a nők külső hivatásvállalását. „Amikor Máriára hivatkozunk, nem a nőiesség bizonytalan modelljére építjük az egyház identitását, hanem Mária figyelmes odahallgatása, befogadása, alázatossága, hűsége, istendicsérete és várakozása az egyházat Izrael lelki történelmének folytatójává teszi. Ezek az erények és magatartásformák Jézusban és őáltala minden megkeresztelt ember hivatásává válnak. Eltekintve a külső körülményektől, az életállapottól, a különféle hivatásoktól, akár visel közhivatalt valaki, akár nem, ezek határozzák meg a keresztény élet igazi mivoltát. Jóllehet olyan magatartásformákról van szó, melyeknek minden megkeresztelt emberben érvényesülniük kellene, ténylegesen a nő sajátossága, hogy különös erővel és természetességgel éli meg ezeket. Ily módon a nőknek nagyon jelentős szerepe van az egyház életében, amennyiben minden megkeresztelt előtt képviselik ezeket az erényeket, és páratlan módon hozzájárulnak ahhoz, hogy megmutatkozhasson az egyháznak, Krisztus menyasszonyának és a hívők anyjának igazi arca. A nők arra hivatottak, hogy az összes keresztény számára mással nem helyettesíthető modelljei és tanúi legyenek annak, hogyan kell szerelemmel válaszolnia a Menyasszonynak a Vőlegény szerelmére.” Hazai közéletünk furcsa eseménye volt, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) a levél megjelenésének hírére azonnal meglehetősen egyházellenes közleményt adott ki. Veres András püspök, a püspöki konferencia akkori titkára nyilatkozatában visszautasította a támadást, és rámutatott: a levél férfi és nő jogi egyenlőségét vallja.
