Nemzetközi kánonjogi konferenciát tartottak a Pázmányon

A nemzetközi szakma legjelentősebb előadóinak közreműködésével megrendezett tudományos konferencia nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a magyarországi kánonjogi kutatások és képzés megbecsültsége folyamatosan erősödjön a nemzetközi szakmai környezetben.
Szuromi Szabolcs Anzelm OPraem, a PPKE rektora bevezetőjében elmondta, hogy az első konferenciát 1999. február 9-én tartották, a szent rendben részesült személyek sajátos küldetésének kánonjogi szempontjait vizsgálva. Azóta jelentősen megváltozott a bennünket körülvevő társadalom, az erkölcs és a fiatal nemzedékek érdeklődése, neveltetése, tanulmányai, értékrendje, valamint az Egyházhoz való viszonya. Éppen ezért a szimpóziumot idén A papi életállapotra és az egyházi hivatalra való alkalmasság – kánon­jog­tör­té­ne­ti megközelítésben címmel rendezték meg.
Elsőként Antonio Viana Tomé, a Na­var­rai Egyetem Kánonjogi Karának dékánja elemezte az alkalmasság, a hitelesség és a felelősség kérdéskörét az egyházi hivatal, illetve az Egyház megbízásából tevékenykedők vonatkozásában. Külön kiemelte, hogy minden szolgálat, feladatkör, hivatal a társadalomban külsőleg megnyilvánuló tevékenység végrehajtása. Az Egyház nevében folytatott tevékenység mind a feladatkört ellátó személyt, mind az illetékes egyházi hatóságot arra kötelezi, hogy tevékenységén – illetve életpéldáján – keresztül az Egyház hiteles erkölcsi és szentségtani álláspontja fejeződjön ki. Csakis így lehetséges hitelesen átadni az Egyház objektív tanítását annak intézményrendszerén keresztül.
Nicolás Álvarez de las Asturias, a madridi Szent Damáz Egyetem professzora az 1917-es Egyházi Törvénykönyv és a II. vatikáni zsinat előírásait vetette össze a papszentelésre való alkalmasság szempontjából. A madridi professzor különleges hangsúlyt helyezett a fiatalok plébániai képzésére, a plébániai életben megvalósuló tevékenységükre és a plébános-lelkipásztor szerepére a valódi papi hivatás felismerésében. Úgy fogalmazott: fontos, hogy a plébániai közösség lehetőséget kínáljon a papi hivatásban és lelkiségben való megerősödésre. Szükséges, hogy a fiatalok a plébániai életben hiteles példát kapjanak a szent szolgálat sajátosságairól és fontosságáról, a plébániai cselekmények pedig erősítsék bennük azt a tiszta lelkiismeretet, amely alkalmassá teheti őket a felszentelt életállapotra. Ebben a további lépcsőfokok a szemináriumi képzés, majd az illetékes megyéspüspök döntése.
Joaquín Sedano, a Navarrai Egyetem professzora a papi szolgálatra való alkalmasság kritériumait foglalta össze a Decretum Gratiani (1140 körül) alapján. Előadásában teljes áttekintést adott arról, hogy – a korábbi időszakok egyházfegyelmi anyagát is feldolgozó – érett középkorban milyen általános előírások voltak érvényben a szent rendekhez bocsátható személyek tulajdonságait illetően.
Végül Szuromi Szabolcs Anzelm a papságra való alkalmasságra vonatkozó előírásokat összegezte az Egyház korai időszakának forrásai alapján. Előadásában összehasonlította az ó- és az újszövetségi papság sajátosságait, és kitért a kisebb és a nagyobb rendek kialakulására, az állandó és ideiglenes egyházi szolgálatok tulajdonságaira, pontos tartalmára, feltételeire és akadályaira.
A hazai és határon túli magyar teológusok, kánonjogászok és jogászok jelenlé-
tében megtartott, témájában különösen is aktuális nemzetközi konferencián részt vett Erdő Péter bíboros, prímás, valamint Bruno Esposito domonkos, az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem kánon­jogász professzora is.

Forrás: PPKE

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..