Nemcsak kenyérrel él az ember…

Durva kerekítéssel azt mondhatjuk, hogy Földünkön minden hét emberből egy éhező vagy erősen alultáplált a mostani években. Erőlködünk is keményen, hogy az éhezés mértékét csökkentsük. Nagyobb terméseredményeket produkálunk, növeljük a mezőgazdasági termelés hatékonyságát, segélyprogramokat dolgozunk ki az éhezők számára. Műtrágyákat, növényvédő szereket használunk, genetikailag módosított növényeket, állatokat állítunk elő, és egyéb eljárásokkal is igyekezünk növelni a termés mennyiségét és minőségét. Mindezen erőfeszítések mellett szinte fel sem tűnik, hogy mennyi mindent kapunk, bölcsőnktől és koporsónktól, fizikai létünk, földi életünk meghatározójától, a Természettől.

 Mindennapi kenyerünk búzából lesz. A búza a termékeny talajból bújik ki, a magvető szorgalmas munkája nyomán. A talajt azonban nem lehet mesterségesen előállítani, mert igen bonyolult a szerkezete, összetett az élővilága, szövevényes a működése. A talajt a Természet bocsátja rendelkezésünkre, és ezzel lehetővé teszi a földművelést, a növénytermesztést, a takarmánynövények segítségével az állattenyésztést. Talajból nőnek ki a rétek füvei, az erdők fái.

A Börzsöny egyik szikláján ülök, amikor ezeket a sorokat írom. Jó mélyeket szippantok a pompás, tiszta, hegyi levegőből. A tiszta levegőt is a Természet adja nekünk, akárcsak a hátizsákomban levő friss forrásvizet, persze a csapból folyó vizet is, áttételesen. Szőrös méhek, gyors röptű legyek, csapongó pillangók szálldosnak körülöttem. Munkájuk nélkül nincs, de legalábbis jóval kevesebb lenne sok vadon élő és termesztett növény termése, gyümölcse. A nemrég magam mögött hagyott réten vadon termő gyógyító hatású füvek tenyésztek. Ezek ereje védi egészségünket. A napsütés, a békés, szemet gyönyörködtető tájkép nyugtatja a lelket. Mindezeket ingyen kapjuk, ezek a Természet ajándékai.

Szigorú gondolkodású tudósok szárazabban az ökoszisztémák szolgáltatásainak nevezik az említetteket. Vizsgálják is különböző szempontok szerint. Hogyan képződnek a talajok, mik a víz és a levegő tisztulásának titkai? A közgazdászok pénzközpontú világunknak, a döntéshozóknak még azt is meg akarják mutatni, mindez mennyit ér. Mármint pénzben, dollárban, euróban. Őrültnek tűnő vállalkozás, de nem teljesen lehetetlen.

Vannak kísérleti adatok például arra vonatkozóan, hogy mennyivel terem többet a lucerna vagy más, méhek által megporzott növény, ha ezek a kis rovarok elvégzik a megporzást, és mennyit, ha nem. A terméskülönbség pénzzel mért értéke kiszámítható. Becsülhető a természetben található gyógyszeralapanyagok, gyógyfüvek értéke, például az eladási értékek alapján, ahogy a tiszta vízé is, ha a víztisztítási költségeket számoljuk. Azt már sokkal nehezebb megmondani, hogy a fajok sokfélesége vagy például a szép tájkép mit, mennyit ér. Szívem szerint felbecsülhetetlen értékűnek mondanám mindkettőt. Egyes kutatók azért megpróbálják közelíteni ezen elvont javak értékét is. Felmérik, mennyit lennének hajlandók fizetni az emberek, hogy ne tűnjön el a fajok sokasága, vagy ne károsodjon a szívüknek kedves tájkép. Ezt a nyilván igen szubjektív és sok szempontból torzító véleményt használják értékbecslésre. Végül a sok számítás és becslés eredményeképpen az jött ki, hogy az ökoszisztémák szolgáltatásainak értéke évente mintegy kétszer akkora, mint amennyit a Föld összes lakója nemzeti össztermékként (GDP) előállít. Nem csekélység. Ez az a természet adta, hatalmas kenyér, amelyért nem kell fizetnünk semmit, ajándékként kapjuk.