Fotó: Merényi Zita
Ha egy hívő, de bizonyos szempontból mégiscsak földi dimenziókban gondolkodó katolikus elképzeli a mennyországot, az valószínűleg nagyon hasonlíthat a Mátraverebély-szentkúti Nemzeti Kegyhelyen tartott Jézus Szíve-zarándoklathoz. A élénk zöldbe öltözött, dús lombú, magas fák között az oltár, a háttérben az evangéliumi eseményeket ábrázoló boltíves mozaikok, kétoldalt a bizánci stílusban épült hagymakupola, csúcsán a kereszttel… Gyönyörű környezet ez, ahol csodálatos Mária-énekek és Jézust dicsőítő dallamok hangzanak el a zarándoklat alkalmával.
Köszöntőjében Radnainé Egervári Ágnes, a Katolikus Szeretetszolgálat főigazgatója a 84. zsoltárt idézte: „Boldog az az ember, akinek ereje benne gyökerezik, és akinek szíve zarándokútra készül.” Kifejtette, a gyalogos zarándok útját járva lassanként hangolódik rá céljára, az út fáradalmai készítik fel erre. A szent hely és a környező dombok szépsége megkönnyítik az imát, az Istenhez fordulást.
Mai, rohanó világunkban egyre ritkábban tudunk időt szakítani erre. Ráadásul a szeretetszolgálat otthonaiban élők többsége számára nehéz már a közlekedés. És mégis itt vannak, ha busszal, autóval, kerekesszékkel is, de eljönnek – fogalmazott a főigazgató asszony, kifejezve örömét, hogy a Katolikus Szeretetszolgálat dolgozói és ellátottjai – összesen kétszázhatvanan – a mai napon, Jézus Szíve ünnepén együtt imádkozhatnak és közösen adhatnak hálát mindazért a kegyelemért, amit Istentől kapnak.
Az ünnepi szentmisét Böcskei László nagyváradi megyéspüspök mutatta be a nemzeti kegyhely ferences szerzetes papjainak koncelebrálásával. Szentbeszédét János evangéliumának két részére – Jézus a kereszten egymásra bízza anyját és Jánost; az egyik katona lándzsájával megnyitja Jézus oldalát (19,25–27; 31–34) – építette fel a főpásztor. Kifejtette, a nagypénteki tragédia e jelenete bemutatja az események gyors lezajlását, de ezen túlmenően az Úrjézus mindenkire kiterjedő szeretetét, figyelmét is. Ebben a történetben valamennyi szereplőnek, mozzanatnak fontos mondanivalója van, ahogyan Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájában is minden gesztus, testtartás, szín, az arcok, a formák és az árnyalatok is üzenetértékűek – megszólítják azt, aki a jelenetet szemléli, így még a kívülálló is az esemény részesének érezheti magát.
Böcskei püspök leszögezte: Jézus utolsó rendelkezésének megörökítése nem csupán tudósítás, nem is a gyermeki gesztus bemutatása a fájdalmas édesanya felé, hanem küldetése lényegének érzékeltetése. Ez pedig nem más, mint Isten szeretetmegnyilvánulása, vagyis az, hogy soha nem hagyja magára az embert. Elébe siet, megkeresi, az ő nyelvén szól hozzá, hogy feloldja azt a sok-sok félelmet, ami könnyen a kilátástalanságba taszíthatja az embert.
Ez a mostani zarándoklat is Jézus keresztjének közelébe hív bennünket ezen a szép helyen, Mária közelségében, Jézus Szent Szívének ünnepén. Homíliájának befejező részében a szónok ismét szóba hozta Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját, hogy összefoglalja Jézus Szentséges Szívének üzenetét. Várhelyi Ilona irodalom- és művelődéstörténészt idézte, aki Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt című kötetében a következőket írta: „Mit üzen Munkácsy az ő művével? Biztos azt, hogy először az embert szerette meg az Istenben, de ugyanakkor felfedezte az Istent is az emberben. Mert aki vásznain olyan részvéttel tudott ábrázolni, az a Jézus lelkébe is belevéste magát. Ezért mondhatta Munkácsy, miután megalkotta művét: »Nem hagy nyugodni az én Krisztusom«. És ennyi elég is üzenetnek.”
A ferencesek ebéddel vendégelték meg a szentmisét követően a zarándokokat. A zarándoklat litániával, a kegytárgyak megáldásával és a résztvevők elbúcsúztatásával ért véget.
Az eseményen köszöntötték a legidősebb zarándokot, a százéves Vilma nénit. A szellemileg teljesen friss és a korához képest fizikailag is jó állapotban lévő néni elmondta, régóta özvegyként él, korábban a férje és ő is pedagógusok voltak. Két gyermeket neveltek fel, de a fia néhány évvel ezelőtt meghalt. Hét unokája van. Az évenkénti szentkúti zarándoklatok rendkívül fontosak számára, különösen az utóbbi időben, amikor a családjában felütötte a fejét az anyagiak miatti ellenségeskedés. A zarándoklatokon is kéri az Urat és Mária közbenjárását, hogy térjen vissza körükbe a békesség, és ő se haragudjon senkire. Vilma néni azt is elmesélte, hogy a lányának három saját gyermeke van, de a férjével örökbe fogadtak még másik három gyermeket. Az egyikük római katolikus pap lett.
