Nárciszmező és Isten botja

A Somogy megyében található babócsai nárciszmező idén hamar megmutatta legszebb arcát. A tengernyi csillagos nárcisz igazi különlegességnek számít; április végén, május elején hivatalos nárciszünnepet is tartanak a faluban. Idén május 3-án rendezik a nárcisznapot és a hozzá kapcsolódó, Barcsról rajtoló nárciszfutást. Elképzelhető, hogy addigra már elvirágzik a nárciszok többsége, de azért többféle virágban lehet itt gyönyörködni. Ilyenkor nyílik például az orvosi veronika, amit vérhatmatfűnek, dicsőfűnek, Isten botjának is neveznek.


Diószegi Sámuel Orvosi Füvészkönyvében vérfő néven szerepel mint véralvadást elősegítő, sebforrasztó gyógynövény. Már a rómaiak is ismerték rendkívüli gyógyhatását, sok helyen ma is a világ gyógyszereként tartják számon. De rácsodálkozhatunk a farkasfűnek is mondott kutyatejre, a fehér, lila, rózsaszín vagy kék virágú gólyaorr öt szirmára, az utak szélén, kaszálókon, legelőkön megtalálható szennyes bükköny vékony kacsban végződő, szálas levélkéire. A rétek vizes gödreiben megbúvó forrasztófű, azaz a fekete nadálytő gyökerét tavasszal és ősszel, leveleit virágzáskor érdemes gyűjteni; ha körültekintően alkalmazzák, gyógyhatása kiváló.

 

A babócsai vadvirágok hívogatón integetnek az utazónak, de természetes élőhelyükön szebbek, mint csokorba kötve. Május első vasárnapján virágok helyett verssel is köszönthetjük édesanyánkat, például Ágh István költeményét idézve: „Édesanyám, / virágosat álmodtam, / napraforgó- / virág voltam álmomban, / édesanyám, / te meg fényes nap voltál, / napkeltétől / napnyugtáig ragyogtál.”