A közmunkaprogramoknak – az én felfogásom szerint – az lenne a céljuk, hogy elősegítsék a reintegrációs folyamatokat. Ha valaki hosszú ideje munkanélküli, vagy nem rendelkezik állandó munkahellyel, akkor ezeknek a programoknak köszönhetően kap egy lehetőséget. Például a Startmunka programmal nemcsak harminc napot dolgozhat valaki, hanem akár egy évet is, tehát a hosszabb távú foglalkoztatásba van bevonva, így potenciális munkavállalóként meg tud erősödni, hiszen a munka elvesztésével az ember készségeket, jártasságokat is elveszít. A munkanélküliség egy különösen demoralizáló állapot, főleg ott, ahol generációkon átívelő jelenség. Ha volnának olyan lehetőségek, amelyek a foglalkoztatottságot segítik, akkor az önbecsülés és a társadalmi elfogadottság is helyreállítható lenne. Huszonöt éve még nem kellett beszélni erről a kérdésről, mert a férfiak kilencvennyolc százaléka a munkaerőpiacon volt.
– A bátonyterenyei tanoda, melynek vezetője, szintén ezt a fajta rehabilitációt segíti.
– A tanodába járó gyerekek minden délután jöhetnek hozzánk. Fölkészülünk velük a másnapi órákra, szabadidős foglalkozásokat szervezünk nekik. Olyan típusú készségeket és jártasságokat mutatunk meg nekik, amelyek a fejlődésüket segítik elő. Ebben jó szolgálatot tesznek például a különböző logikai táblajátékok. Számos olyan elemet tudtunk bevinni a tanodai foglalkoztatás rendszerébe, ami közvetve fontos képességeket fejleszt. Nemcsak az a célunk, hogy megtanulják a leckét, elkészítsék a házi feladatot. Az is fontos, hogy a játékos tanulás beépüljön a mindennapjaikba. Ezért nálunk a gyerekek filmet készítenek, fotózni tanulnak, kézműves tevékenységeket szervezünk nekik. Nyáron is fogadjuk őket, projekthetet rendezünk, s ha az anyagi helyzetünk esetleg engedi, akkor bentlakásos táborba is eljutunk velük.
– Kik dolgoznak a gyerekekkel?
– Jelenleg mentorok foglalkoznak velük, mivel az új tanodaprogramban a mi intézményeink tartaléklistára kerültek. Négy településsel dolgozunk együtt – Mátraverebéllyel, Kisterenyével, Nagybátonnyal és Lucfalvával. A munkát önkéntesek is segítik. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Lindros Kft. próbálja megteremteni a foglalkoztatás lehetőségét. Rajtuk kívül van még kétszáz olyan egyéni támogató is, aki havi kétezer forinttal segíti a tanodák fenntartását: a rezsi, illetve a bérleti díj kifizetését, valamint a gyerekek uzsonnáztatását.
– Mi hívta életre a bátonyterenyei intézményt?
– A szegénység csökkentésének egyik fontos eleme az oktatási mobilizáció segítése: minél képzettebb ugyanis valaki, annál inkább képes arra, hogy akár évenként is megújuljon, új szakmát tudjon tanulni. Könnyebb a munkaerőpiac elvárásainak megfelelően továbbképezni egy képzett embert, mint azt, aki csak a nyolc általánost végezte el. 2000-ben, a tanoda létrehozásakor az volt a célunk, hogy segítsük a gyerekek továbbtanulását. Tudjanak két idegen nyelven beszélni, értsenek a számítógéphez, töltsék értelmesen a szabadidejüket.
– Sikerült megvalósítani ezeket a terveket?
– Igen. Sokan eljutottak az érettségiig, és egyre többen végeznek egyetemet, főiskolát. Az is előfordult már, hogy egy korábbi tanodás a főiskolai évei alatt a tantestületünk tagja volt. Hidat képezett a gyerekek, illetve a tanoda idősebb pedagógusai között, illetve mintául szolgált a többi tanulónak. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők jutnak álláshoz a legkönnyebben. A diploma megszerzése rengeteg tanulással jár, és nagy kitartást igényel, de lehetséges. Sok a munka, mivel a tanodásaink egy részénél gyakran nagy a lemaradás, több a pótolnivaló, mint ott, ahol könyves háttér van, ahol a szülők tudnak segíteni. Ha valaki jó szakmunkás – például ács vagy kőműves –, annak többnyire szintén van munkája, bár nem biztos, hogy Magyarországon.
Sajnos a gyerekeink egy részének naponta szembe kell néznie az előítéletekkel, amelyeket reményeim szerint a közös munka idővel csökkenthet. Hiszen ha valakivel együtt dolgozom, akkor a munka minősége, színvonala dönti el, milyen kollégák leszünk, hogyan tudunk együttműködni, és nem a származás az, ami meghatározza az embert.
– Nem csak a gyermekkel, hanem az egész családdal foglalkoznak…
– Tevékenységünk célja elsősorban az, hogy javítsuk a gyerekek tanulmányi eredményeit, s ennek köszönhetően a nyolcadik osztály elvégzése után érettségit adó középiskolába mehessenek, vagy hiányszakmákat tanulhassanak. A gyermekszegénység mérséklésének azonban egyik igen lényeges eszköze a család segítése is. Folyamatosan nyomon követjük, hogy egy-egy családban ki vett már részt közmunka-foglalkoztatásban, ki nem. Márciustól a rossz idő beálltáig hulladékból tüzelőt készítünk. Ebben a tevékenységben a családtagok is részt vehetnek, tanítjuk nekik ezt a munkafolyamatot. Amit elkészítenek, azt hazavihetik, s a közfoglalkoztatás keretében készült fűtőanyagot is visszajuttatjuk a családoknak. Segítjük a kiskerti gazdálkodás elindulását is. Nemcsak vetőmagokat adunk a rászorulóknak, hanem olyan szakembert is biztosítunk számunkra, aki bevezeti őket a mezőgazdasági munkák alapismereteibe. Ezek kiegészítő lehetőségek. Igyekszünk megtalálni minden olyan forrást, amely a családok megélhetését biztosabbá teheti. A program lényege, hogy a gyerek legyen a középpontban, de úgy, hogy a család, melyben él, szintén kapjon segítséget.
