Mozaik

Ha a hazai borokról hallunk, még nekünk, magyaroknak is sokszor bizonyos elavult közhelyek jutnak az eszünkbe. Azt gondoljuk, a borainknak nem kell a cégér. S elegendő csak megemlíteni a Tokaji nevet, és Bécstől Moszkváig máris mindenkinek felcsillan a szeme. Holott ez nincs így. A világ borpiacán nem vagyunk az első helyen, Kelet-Közép-Európán kívül pedig csak az ínyenceknek jut eszükbe magyar bort vásárolni. Ám szégyenkezésre így sincs okunk. Hiszen egyes borászataink szép sikereket könyvelhetnek el világszínvonalú versenyeken, és ahhoz sem fér kétség, hogy a hazai bor évszázadok óta minőségi. A színvonalas magyar bor megszületése pedig a szerzetesrendeknek is köszönhető.

Nagyanyám könyvei között lapult egy réges-régi földrajzi atlasz, valamelyik fiáé lehetett talán. Ámulva lapozgattam a színes oldalakat, s még nagyobb érdeklődéssel hallgattam, amiket mama mesélt Árva váráról, a Tátra havas hegycsúcsairól, Erdély szép tájairól, és egynéhány külhoni nevezetességről. A kínai nagy falról akkoriban hallottam először. Néztem a térképen a kanyargós vastag vonalat, amely a falat jelölte, s azon töprengtem, vajon mi célból építették, s főként milyen anyagból, hogy évezredek múltán is áll még.

Van még jó hírünk

Budapest a világ második legkedveltebb turisztikai célpontja a vezető amerikai utazási magazin, a Condé Nast Traveler idei olvasói felmérése alapján. A Readers’ Choice Awardsot minden évben több kategóriában is „kiosztják”. A világ legjobb városainak listáján fővárosunk Firenzével megosztva érte el az előkelő helyezést. Az első San Miguel de Allende (Mexikó) lett, míg a harmadik Salzburg. A felmérés során összesen 1,3 millió szavazat érkezett a magazinhoz, ezek értékeléséből született a rangsor, olyan tulajdonságok mentén, mint a kultúra, a vendégszeretet, a hangulat, az éttermek, a szálláshelyek és a vásárlás. A Condé Nast Traveler így jellemezte Budapestet: a város egy „klasszikus remekmű”, és a hangulata Európában egészen egyedi. Sok a látnivaló, az épületek gyönyörűek, könnyű a városban tájékozódni, és kiválóak az éttermek is.

A párizsi Père Lachaise temető Franciaország s talán egész Európa egyik leghíresebb sírkertje. Nevét François de La Chaise jezsuita atyáról, XIV. Lajos gyóntatójáról kapta. Területét a napóleoni városrendezés idején alakították ki, 1804-ben. Kezdetben, mivel a város akkor még távol esett tőle, kevesen temetkeztek ide. A fenntartó népszerűsítő lépésre szánta rá magát. Egy jól irányzott – ma úgy mondanánk – marketingfogásnak köszönhető, hogy nem kellett bezárni a sírkertet. A párizsi prefektus ugyanis ide hozatta a két nagy francia író, Molière és La Fontaine, valamint Abélard és Héloïse, a XII. században élt tragikus sorsú szerelmespár földi maradványait. A párizsiak számára innentől kezdve vált a Père Lachaise népszerű temetkezési hellyé.

Legutóbb tavasszal sétáltam a martonvásári Beethoven parkban, most, október 18-án vőmmel jártuk be a gyönyörű öreg fákkal tarkállt területet. Nehéz leírni, valamennyire is hitelesen visszaadni azt a pompát, amelyet az októberi lombok színkavalkádja nyújt a szemlélőnek. A Teremtő egyik csodája, ahogyan a zöld levelek életük végén, mielőtt a földre hullanának, fokozatosan vörhenyesbarnára vagy éppen citromsárgára változnak. Tavasszal madárdaltól volt hangos a park, most csak a hulló levelek finom zizegését hallgattam. A fákat sok helyen a koronáig befutja a Hedera, a borostyán, alattuk, a frissen hullott levelek között üdén zöldell a tyúkhúr. Néha feltámadt a szél, és ilyenkor százával sodorta, pörgette maga előtt a színes leveleket.

Van még jó hírünk

Hatalmas föld alatti vízkészletet fedeztek fel Kenya északi része alatt. A lelőhely az ország egyik legsivatagosabb területe, Turkana alatt húzódik, és a szakértők szerint nemcsak a térség vízellátási gondjait oldhatja meg, de az egész ország ivóvizét biztosíthatja, s még öntözésre is maradhat belőle.

Az ENSZ adatai szerint Kenya negyvenegymilliós népességének közel fele, tizenhétmillió ember rendszeresen nem jut tiszta ivóvízhez, huszonnyolcmillió ember pedig a vízhiány miatt nem tud rendszeresen mosni, tisztálkodni. A kutatók szerint a most felfedezett víz legalább kétszázötvenmilliárd köbméternyi, és évente újratermelődik. A lelőhely két hatalmas föld alatti tóból áll, ebből a nagyobbik, a Lotikipi-öböli víztározó körülbelül akkora, mint Nógrád megye.

Megszálló orosz katonák Prágában

Farkasszemet nézni csőre töltött fegyverekkel, civilként, fegyvertelenül, esélytelen helyzetnek tűnik. Ez a kis nemzetek sorsa, jutott eszembe hirtelen, amikor először találkoztam ezzel a képpel. Elképzelem, szinte magam előtt látom, ahogy csikorogva, dübörögve törnek előre a páncélosok a szűk városi utcákon. Mindenfelé fejvesztett emberek, senki sem tudja, mitévő legyen. Aztán egyszerre csak nagy tömeg veszi körül a tankokat, mintegy megállásra kényszerítve a betolakodókat, hacsak nem akarnak átgázolni rajtuk.

Fedezzük fel!

A Döröcske nemzetségből származó Salamon fia Simon alszolgabíró 1272 körül kis tornyos erődítményt építtetett, amelyet róla neveztek el. Simontornya vára később erős végvárrá fejlődött, s több irányban uralta a vidéket. A Tolna megyében található, négyezer lelkes város legismertebb látnivalója ma is a vártorony, amelyben állandó és időszaki kiállítások tekinthetők meg, s itt rendezték be az Illyés Gyula-emlékszobát, a költő számos használati tárgyával, íróasztalával.