Fotó: Pexels.com
A Boston Herald című amerikai napilap cikke nemrég arra az örömteli tényre mutatott rá, hogy a fiatalok mintha kezdenének visszatérni a templomba; a huszonévesek és a harmincasok, akik már a közösségi médián nőttek fel, egyre inkább szomjaznak a személyes, közvetlen emberi kapcsolatokra. Az Aleteia munkatársa ennek hatására puhatolózni kezdett az érintett korosztálynál, így körvonalazódtak az alábbi szempontok. Ezek talán nem minden esetben esnek egybe a fiatal magyar katolikusok véleményével és a magyarországi trendekkel, ám mindenképpen megfontolásra érdemesek.
1. Ne úgy időzítsék a hétköznapi szentmisék időpontját, hogy azokon eleve csak a nyugdíjasok tudjanak részt venni. Az ezredforduló tájékán született fiatalok közül sokan úgy érzik, a plébániák csak az idősekről akarnak lelkileg gondoskodni. A reggel 8-kor vagy a délelőtt folyamán még később bemutatott misék szóba sem jöhetnek a munkába járók számára, és azt az üzenetet közvetítik feléjük: „Nem szeretnénk, hogy a dolgozó emberek is részt vegyenek a szentmiséken.” A miselátogatás húsz éve csökkenő tendenciát mutat az Amerikai Egyesült Államokban, noha a vallásos érzület napjainkban is erős. Van, aki szerint ez összefügghet a templomok miserendjével is.
Amikor egy plébánia a kora reggeli vagy a délutáni órákban kínál szentmisét, azzal azt sugallja: „Áldozatot hozunk, hogy megadhassuk, amire szükségetek van, ahelyett hogy azt követelnénk, hogy ti hozzatok áldozatot értünk.”
A megkérdezett fiatalok hangsúlyozták, mennyire fontosnak tartják, hogy a miseidőpontokat jól látható helyen feltüntessék a plébániák honlapján, illetve Facebook-oldalán, különösen az ünnepi időkben, például a nagyhéten.
2. A szolgálatra ne csak az idősebb korosztálynak legyen lehetősége – kéri az Y generáció.
Az ezredfordulón születettek is szívesen szolgálnának a plébániájukon, de máshogyan, mint az idősebbek teszik. Nem feltétlenül akarnak süteményeket árulni, és nem tudnak varrni, mégis szeretnének valamilyen módon szolgálatára lenni a közösségüknek.
A plébániához tartozás egyik előnye éppen az, hogy ellenpólust jelent az énközpontú és másoktól elszigetelő közösségi médiával szemben. A vallás nemcsak Istenhez köt, hanem mások szolgálatán keresztül egy közösséghez is.
Ha a plébániák meg akarják tartani az Y generáció tagjait, akkor felelősséget kell bízniuk rájuk, megengedni nekik, hogy olyan lehetőségeket találjanak a szolgálatra, amelyek megfelelnek a képességeiknek, és beleférnek az idejükbe.
3. Ne csak heti egy óra legyen kijelölve gyónásra.
Az amerikai fiatalok úgy nyilatkoztak, a gyónás olyan szentség, amit mintha kifejezetten nekik találtak volna ki. Lehetőséget ad, hogy a személyes élettörténetükre koncentráljanak, és arra, ahogyan az keresztezi Isten és a világ útjait. A gyónás alkalmával személyre szabott segítséget kaphatnak ahhoz, hogyan jobban helytálljanak ezen a téren.
A szombati gyónási időpont nem szerencsés, mert aki előtte öt napot végigdolgozott, annak minden egyéb ügyét szombaton kell elintéznie; a gyerekesekről nem is beszélve.
Ehelyett lehetnének esti időpontok is a szentgyónásra (Budapesten erre találták ki az Angyal kezdeményezést – a szerk.) –, ahogyan ezt több plébánián már be is vezették.
A gyónás egyértelműen népszerűvé vált Amerikában az Y generáció körében: gyakran látni hosszú sorokban várakozó fiatalokat a plébániákon.
4. Ne csak az idősebbek számára kínáljon csoportokat a plébánia.
Sokszor kizárólag az idősebb korosztályhoz tartozóknak adódik lehetőségük arra, hogy csatlakozzanak valamelyik csoporthoz. A nők számára sok helyen csak kismamaklub van, esetleg az elváltakat segítő csoport; a férfiaknak pedig be kell érniük a nyugdíjas férfiak csoportjával.
Érdemes hagyni, hogy a fiatalok létrehozzák a saját közösségeiket. Az egyik bostoni egyházközségben például a vasárnap esti hetes mise után svédasztalos vacsora várja a híveket, akik örömmel veszik a jókedvű társasági együttlétet, az új kapcsolatokat.
5. Az idősebb korosztály tagjai ne akarjanak menők lenni – legyenek egyszerűen hitelesek.
Az Egyesült Államokban például a zene terén érdekes váltás történt: a fiatalok előnyben részesítik a hagyományos, könnyen énekelhető dallamokat, míg az ötven fölöttiek a 70-es, 80-as években divatos slágerekhez ragaszkodnak: On eagle’s wings, I am the Bread of Life, Here I am, Lord.
Ha az idősebbek szeretnék elérni a fiatalokat, gyakran nem azt nézik, mi tetszik nekik igazán, hanem abból indulnak ki, hogy mit szerettek ők, amikor fiatalok voltak.
A lényeg az, hogy az idősebbek legyenek autentikusak. „Hitelességet szeretnénk – mondta az egyik megkérdezett Y generációs fiatal. – Amikor a katolikus plébániák a fiatalokat akarják megszólítani, sokszor úgy gondolkodnak, hogy legyen kevesebb a tömjén és a hókuszpókusz, viszont több a trendiség. Ez azonban általában hamisnak hat.” Ne akarj az lenni, aki nem vagy, inkább légy az, aki vagy.
Kiderült az is, hogy a fiatalok szeretik a szentségimádást – persze ezt is érdemes munkaidőn kívüli időpontra tenni – és a liturgikus élet más, hagyományos formáit. Emellett kedvelik a Robert Barron püspök révén népszerűvé vált hitmagyarázó-hitvédő irányzatot.
Forrás: Aleteia.org
Fordította: Verestói Nárcisz
