Mindszenty-emlékérmeket adtak át a Parlamentben
Fotó: Merényi Zita

 

Az elismeréseket november 6-án adták át a Parlament Vadásztermében. A Mindszenty József egykori esztergomi érsekről, hercegprímásról elnevezett emlékérmet Lezsák Sándortól, az Országgyűlés alelnökétől, a Mindszenty Társaság ügyvezető elnökétől vehették át a díjazottak.
Márfi Gyula veszprémi érsek sok évtizedes papi, főpásztori és papnevelői szolgálatával érdemelte ki az elismerést. Lezsák Sándor röviden ismertette a főpásztor életútját. Az érsek személyes emlékeit felidézve elidőzött a pördeföldei gyermekkornál: az egykor kétszáz lakosú zalai törpefalunak akkoriban nem volt temploma, a Márfi család a többi falubelivel együtt télen-nyáron kilométereket gyalogolt a szentmisére. A családban mindkét fiúból pap lett.
Márfi Gyula a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett, tanulmányait 1962-ben fejezte be, majd Budapesten, a Központi Papnevelő Intézetben tanult, és 1967-ben Szombathelyen szentelték pappá. Kápláni évei közben teológiai doktorátust szerzett. Ezután Párizsba küldték ösztöndíjasként. Papi szolgálatát püspöki szertartóként, majd 1980-tól püspöki titkárként, 1987-től irodaigazgatóként folytatta, miközben tanárként részt vett a papnevelésben.
II. János Pál pápa 1995-ben nevezte ki amanziai címzetes püspökké és egri segédpüspökké, majd 1997-ben veszprémi érseki kinevezést kapott – egy nagy múltú, sok törődést igénylő érsekség irányítása lett a feladata.
Lezsák Sándor a díjazott főpásztor vallomását idézte: „A püspök bizonyos értelemben magányos ember. Ügyelnie kell ugyanis, hogy a hívek és a papok azt érezzék, mindenki egyformán közel áll hozzá. Püspöknek lenni feladat, amit teljesíteni kell.” Az Országgyűlés alelnöke hosszan sorolta Márfi Gyula érseki szolgálatának különböző területeit: karitatív mozgalmak támogatása, a családok erősítése, börtönpasztoráció, a kisebbségi sorban élők hitéle­tének segítése. Emellett kiemelte az érsek sportszeretetét, és méltatta munkásságát Mindszenty József emlékének ápolásában, ébren tartásában és öröksége megjelenítésében, mellyel az egykori esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás szellemiségének továbbadását szolgálja.
Babusa János szobrászművészt Fukszberger Imre, a Mindszenty Társaság tagja, Csehimindszent polgármestere méltatta. Elmondta, a gyulai születésű szobrász hosszú utat tett meg az alkotóművészetig. Kőszobrászként kezdte pályáját, és több kanyar után, önképzéssel vált szobrászművésszé. A polgármester Babusa János hitvallását idézte: „Nagyon megszerettem a követ. A kővel való foglalkozás kicsit átformálja az embert, nyugodtabbá, megfontoltabbá teszi, hiszen a mi szakmánkban nem lehet kapkodni; ha hibázunk, nincs lehetőség javítani, a kőhöz mindig igazodni kell.”
Babusa János termékeny alkotó, évente két kiállítása van. Realista ábrázolási mód jellemzi, alkotásai megszólítják az embereket, monumentális műveinek erőteljes a térszervező szerepe. Előszeretettel fordul történelmünk nagyjai felé, számos településen látható Mindszenty bíborost megformáló alkotása, többek között Rétságon, Budaörsön és Bécsben.
A Patrona Hungariae Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola ifjúságnevelő és közösségteremtő tevékenységével érdemelte ki az elismerést.
Dabóczi Kálmánnak, a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) vezérigazgatójának, a Mindszenty Társaság tagjának iskolaismertető laudációja személyes élményekből is táplálkozott. Elmondta: januárban, egy ünnepi alkalommal járt az iskolában; a piarista és a patronás diákok tánciskolájának záróestjét tartották, a táncvizsgát. Dabóczi Kálmán szülőként vett részt az eseményen, fia a táncosok között volt. A ruhatárnál lányok fogadták, mosolyogva, a szemébe nézve, kedvesen vették el a kabátját és igazították útba. „Volt bennük tartás, szépség, tisztelet és életvidámság. Sok ilyen lányra volna szükség” – mondta a vezérigazgató, aki öt fiú édesapja, és hozzátette, mennyire szeretné, ha ilyen lányok iránt dobbanna meg a fiai szíve.
Milyen iskolát alapítana ma Mindszenty József? Mire van szükség ma az oktatás-nevelésben? – tette fel a kérdést Dabóczi Kálmán. Válaszában az egykori főpap prioritásait szem előtt tartva jelenítette meg azt az iskolát, amely ma a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont. „Egy iskola, ahol a peremre szorultak is megfelelő képzéshez jutnak, ahol felvállalják a nőnevelést, ahol az ország kis településeiről érkezőket kollégiumban fogadják, megvalósítják a személyre szabott nevelést, kibontakoztatva a mindenkiben megbúvó tehetséget. Egy iskola, ahol ápolják és erősítik a magyarságtudatot.”
Dabóczi Kálmán hosszan sorolta a Patrona programjait, kiemelve az évente tartott drámaelőadásokat, a nemzeti kegyhelyeinkre vezető zarándoklatokat, az anyanyelvi nevelés dominanciáját, a művészeti iskola tevékenységét, a mozgásfejlesztést, a Hegedűs Szalont, amely minőségi zenei élményekkel gazdagítja a diákokat. Emlékeztetett arra is, hogy évente pályaorientációs nap segíti a fiatalokat, nyaranta több mint húsz tábort szerveznek, és kifejlesztették a márkanévvé vált, akkreditált Osztozót, a lányok életét közvetlenül érintő témákban való személyes állásfoglalás kialakításának terepét. A hitismeretek átadása pasztorális szemlélet szerint történik a Patronában, ahová Kongóból és Afganisztánból érkező menekülteket is befogadtak.
Dabóczi Kálmán Rubovszky Rita főigazgatót idézte: „Nyolcéves működésemre visszatekintve arra vagyok a leginkább büszke, hogy a tanulók szeretnek ide járni, hogy jó itt a hangulat, a lányoknak van öntudatuk, tartásuk”.
A Patrona Hungariae az ország egyetlen, lányokat nevelő középiskolája, ahol ismerik a női méltóság értékét – méltatta az intézményt a BKK vezérigazgatója.
A kitüntetést Rubovszky Rita, az iskolaközpont főigazgatója vette át. Köszönetében megfogalmazta, hogy az emlékérem mindazok – nővérek, tanárok, szülők, diákok – évtizedes munkájának, kitartásának és hűségének az elismerése, akik a kommunizmus üldöztetése közepette felépítettek és fenntartottak egy gimnáziumot. Ugyanakkor elismerés a mostani nemzedék számára is, amelynek tagjai „új utakat keresnek az örök értékek mentén, és örömhírt hirdetnek egy sokszor kiégett, bizonytalan, talajt vesztett nemzetnek”.
Az emlékérmet adományozó Mindszenty Társaság 2004-ben alakult, célja Mindszenty József emlékének ápolása, a néhai főpásztor történelmi életművének megismertetése a közvéleménnyel, a bíboros teljes életútjának feltárása, továbbá boldoggá avatásának szorgalmazása.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..