Mindig lehet jobban
Fotó: Lambert Attila

 

Március harmadik szombatján megtelt az Auditorium maximum a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Nappali és esti tagozatos világi és szerzeteshallgatók, illetve az intézmény tanulmányi napjait érdeklődéssel kísérő emberek azért ülték végig az Új bort új tömlőbe! – A hegyi beszéd és a morálteológia címmel rendezett konferencia öt előadását, hogy választ kapjanak életvezetési kérdéseikre: Miért kell mindig jobbra törekedni, hogyan lehet jobban élni? Miért nem elég ószövetségi értelemben törvénytisztelő emberként megtartani a parancsokat? Mit kíván tőlem, ha a Krisztus-követés útjára lépek?
Az életem nagyobbik felét időben már leéltem, de minőségben nem biztos – mondja a hatvanas éveiben járó József, aki szeptember óta él a „Sapientia à la carte” kínálta lehetőséggel: rendszeres hallgatója a nappali és az esti tagozatosok számára szervezett óráknak. E képzési forma keretében meghatározott tandíj ellenében válogatni lehet a felkínált kurzusok közül. József az alapvető etika, a valláspszichológia és a kozmológia órákra jár a nappali képzésre. „Az életem hátralevő részét azzal szeretném eltölteni, amiért itt vagyok. Önvizsgálatban vagyok, jobban szeretnék élni. A változást fejben kell elkezdenem. Először szellemi téren kerüljenek a helyükre a dolgok, hogy aztán a cselekvésben is megjelenjen ez.”
A Sapientia-nap témaválasztásával éppen ez volt a cél. Papp Miklós morálteológus, a nap ötletgazdája a II. vatikáni zsinat szellemében annak adott hangot, hogy az erkölcstannak jobban kell támaszkodnia a Szentírásra. Az előadások mindegyike rávilágított arra, miért útmutató a Krisztus-követésben a hegyi beszéd. Kocsis Imre, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Újszövetségi Szent­írás­tudományi Tanszékének tanszékvezetője az exegézis felől közelítő, fogalomtisztázó előadást tartott. Arról beszélt, hogy a hegyi beszédben Jézus „tökéletességre” hívja az embert, s ez a szó bibliai értelmében Isten osztatlan, teljes követését jelenti.
Mit jelent a „lélekben szegénység”? Az Istennek való alárendeltség lelkületét és az azt tükröző magatartást, az elkövetett bűnök miatt szomorú és a szenvedőkkel együttérző lelket, a terheket hordozó emberek iránti megértést, az egész viselkedést meghatározó igazságszeretetet, a rászorulók felé forduló figyelmet, kétszínűségtől mentes szívet, békét építő cselekedeteket, s mindezt akkor is, ha az nem tetszik a világnak. Az antitézisek útmutatásai a próféták tanítását teljessé téve azt fedik fel, mi volt Isten eredeti szándéka. Így fogalmazza meg Jézus az „aranyszabályt” és a célt: „Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük.” Isten szeretete teljességével fordul az ember felé, s az ember válasza sem lehet más, egyedül csak a szeretet: Isten iránt és őbenne az embertársak iránt. Kocsis Imre arra helyezte a hangsúlyt, hogy a hegyi beszéd kezdeményező magatartásra hív. Azt kéri, jóval válaszoljunk a rosszra, s így győzzük le magunkban az utóbbit.
Papp Miklós Elbűvöltségből vagyunk jók című előadásában arra mutatott rá, hogy a hegyi beszéd lényege nem a morális parancsok megfogalmazásában van, hanem abban, hogy Krisztus mentalitását őrzi és közvetíti felénk. „A hegyi beszéd rejtett krisztológia” – ha elmélyedünk a soraiban, megértjük, milyen volt és hogyan élt Krisztus, aki sokat kért az embertől, de ő maga még többet adott: emberré lett, hogy megtestesülésével felemeljen bennünket az Atyához. Istenhez vezető hangját a lelkiismeretünk közvetíti számunkra – mondta a morálteológus. Arra hív, hogy folyamatosan haladjunk előre, és megmutatja, hogy mindig tudunk helyesebben élni, jobban szeretni. A lelkiismeret szentély, ide kell naponta belépnünk, s Istennel beszélgetve, imádkozva meghallanunk, miként fordíthatjuk le a tanítását cselekedetekre.
A hegyi beszéd a boldogságra vágyó embert nagy feladat elé állítja – erről beszélt Spányi Antal megyés püspök. Amíg bajban vagyunk, vigasztalást merítünk igéiből, de sorsunk jobbra fordulásával hajlamosak vagyunk a világ logikája szerint gondolkodni. „Ám nekünk feladatunk van. Isten országát építjük minden erővel.”
Ma is sokan vállalják ezt a feladatot. Bizonyítja ezt a hitoktatást hivatásul választó fiatalok lelkesedése és a munka mellett a főiskolára járó hallgatók elkötelezettsége, ahogyan az is, hogy sokan szánták szabadnapjukat a Sapientia rendezvényére.
Dienes Tibor, Orbán Gellért, Muhari Máté és Juhos Benjámin másodévesek. Tibor a műszaki egyetem vége felé járt már, amikor úgy döntött, hittanár lesz, gyerekekkel akar foglalkozni. A tanulmányi napra az öccsével érkezett, hogy megmutassa neki, mi és miért fontos a számára. „Sokat jelent nekem, amit itt hallok, jól érthető és könnyen követhető számomra. Fejlődni kell. Ha valaki komolyan veszi, amit tanulunk, az megérti, hogy mindezt bensővé kell tenni, törekedve a megélésére. Csak így tudjuk majd átadni másoknak.” Gellért fotográfiát tanult, s ezt követően kezdte meg tanulmányait a Sapientián. „Az a meghatározó hitélmény hozott ide, amelyet különböző közösségekben tapasztaltam meg. Ezt szeretném hitelesen továbbadni másoknak. Hogy pontosan milyen formában, az még kérdés számomra.” Máté a hitoktatás mellé a történelmet választotta másik szaknak. „A Sapientia biztos alapot ad ahhoz, amire készülök. Tanár leszek. Cserkészvezetőként tudom, milyen együtt lenni a gyerekekkel. Érzem magamban a hivatást, hogy átadjam nekik, milyen jó Istenhez tartozni, róla tanulni.” Benjámin elsőfogadalmas ferences. Programtervező matematikus szakra járt, ezt követően lépett be a rendbe. Számára nagyon fontos az útmutatás, hogy mindazt a tudást, amit itt kap, hogyan tudja beépíteni a hitébe, az életébe.
Ez a cél hozta a Sapientia à la carte képzésre Rokonayné Plósz Ritát és Szodfridt Gábort is. A vegyészmérnök végzettségű, nagycsaládos Rita azért jár a kurzusokra, hogy megértse és erősítse a hitét. Gábort a színvonalas előadások, az otthonos légkör, a tanárok és a hallgatók friss szelleme, nyitottsága tartja itt. Különböző életutak és közös elkötelezettség. Mindannyian tudják: mindig lehet jobban, és erre törekszenek.